Folytatódik a küzdelem klímaügyben – Schanda Tamás a Mandinernek

Sikerült-e a magyar, illetve a régiós szempontokat érvényesíteni az uniós klímaügyi megállapodásban, a 2030-as célok újraírásában?

Uniós ügyekben mindig óriási ellenszélben kell dolgoznia a kormánynak, érdekeink gyakran nem egyeznek a régi tagállamokéval. Sok vezetőjük, képviselőjük nem igazán tud elszakadni attól a mentalitástól, amellyel leginkább a gyarmattartókat jellemezhetjük – a saját gazdasági hasznukért szinte bármire képesek. A másik ok pedig a hazai baloldal. Az ő politikai-közéleti ambíciójuk általában abban merül ki, hogy mindenáron meg akarnak felelni valakiknek – persze nem a magyar választóknak, hanem külső hatalmi centrumoknak, erősebbnek vélt külföldi szereplőknek, vagy éppen életidegen ideológiáknak. Sajnos a történelemből is jól ismerjük ezt a típust. Ezek a tényezők a klímaügyi tárgyalásokon is közrejátszottak, közrejátszanak. Mi azonban az elmúlt 10 évben már bevált stratégiát választottuk: kitartottunk az igazunk mellett, és megharcoltunk az érdekeinkért. A teremtett világ védelme ugyanis egy valódi küldetés, a gyermekeink és az elkövetkező nemzedékek életminőségét nagyban befolyásolja.

Mi következik pontosan a megegyezésből?

Összegezve az eddigi eredményeket: jól állunk. Magyarország és a térség szempontjából alapvetően kedvezőek a döntések. Megfelelőnek tartjuk az elfogadott célértéket, helyesnek, hogy továbbra is az EU legfontosabb fóruma, az Európai Tanács szintjén született döntés. Számunkra – és meggyőződésünk szerint egész Európának is – rendkívül fontos volt, hogy a szöveg tükrözze: az ipari versenyképességet is védeni kell. Nem maradhatunk le Európa Kína és az USA mellett. Az elmúlt években bizonyítottuk is, hogy e két cél elérése nemhogy kizárná, sokkal inkább erősíti egymást. A tárgyalás és a küzdelem azonban nem ért véget: a klímacélok elérését szolgáló gyakorlati lépésekről még bőven lesznek egyeztetések és viták.

Kicsit konkrétabban: támaszkodhatunk-e továbbra is részben az atomenergiára, alacsonyan lehet-e tartani a rezsiköltségeket?

Igen, ez a szempontunk is érvényesült: az atomenergiára most is igent mondott az Európai Unió. Enélkül nem is lehetne teljesíteni a környezeti örökségünk megvédésével kapcsolatos célokat. Ami a további kormányzati intézkedéseket illeti, ezen a téren sem a Brüsszelnek való megfelelés, hanem a hatékonyság az elsődleges szempontunk. Éppen ezért alkottuk meg az erről szóló stratégiát egy évvel ezelőtt.

Mennyire befolyásolja ennek végrehajtását a járványhelyzet?

A nyolcpontos Klíma és Természetvédelmi Akcióterv végrehajtásával a koronavírus ellenére is szépen haladunk. Ennek az előírásai, illetve eredményei természetesen összhangban vannak a közös európai célkitűzésekkel is, de azt is garantálják, hogy ha a brüsszeli bürokrácia esetleg tehetetlennek, vagy túl lassúnak bizonyulna, akkor is tarthassuk magunkat egy észszerű, valóban hatékony menetrendhez. Visszatérve a rezsiköltségeket érintő kérdésére: a kezdeteknél eldöntöttük, hogy semmit nem engedünk úgy végrehajtani, hogy az anyagi terhei a magyar családokra nehezedjenek. A klímarombolóknak kell megfizetniük a károkat.

Nincs értelme annak, hogy azok az országok, amelyek jobban teljesítenek, más, gyengébben teljesítő államok szén-dioxidját „nyeljék el” – nyilatkozta lapunknak még a csúcsot megelőzően Palkovics László miniszter. Ebből a szempontból is igazságos paktum született Brüsszelben?

Ahogy említettem, egyelőre nem tisztáztak minden kérdést a tagállamok és az EU, ez a fontos kérdés is a még tárgyalás alatt állók közé tartozik. Az elfogadott tanácsi következtetések azonban lehetővé teszik, hogy a továbbiakban is figyelembe vegyék az egyes tagállamok sajátosságait, a helyi adottságokat, illetve azt is, hogy az országok eddig milyen teljesítményt nyújtottak. A magyar klíma- és természetvédelmi gyakorlat eddig is eredményes volt, így mindez kedvező számunkra.

Milyen gazdaságvédelmi döntések várhatók még a járványhelyzet kapcsán? Hogyan számolnak, lesz „visszapattanás”, sikerül a „kanyarban előzni”?

Az mindenképpen jó, s a jövőre nézve is bíztató, hogy hazánk gazdasági teljesítményét a járvány sem kezdte ki annyira, mint sok más, nálunk akár gazdagabb európai országét. Ennek az az oka, hogy a 2010-es kormányváltást követően a munkaalapú gazdaság kiépítése és megerősítése mellett döntöttünk – és ez be is vált. A magyar emberek munkából akarnak megélni, a mi feladatunk az, hogy ehhez minden szükséges feltételt biztosítsunk. A 2010 és a járvány Magyarországra való begyűrűzése között eltelt időben csaknem egymillió új munkahely született. A koronavírus persze okozott sajnos károkat, de elég jól illusztrálja a gazdaságpolitikánk eredményességét, hogy míg a munkanélküliségi átlag az unióban közelíti a 8 százalékot, sőt a déli államokban akár a 16-ot is, nálunk mindössze 4 százalékos. De nem az a célunk, hogy statisztikai versenyeket nyerjünk, hanem az, hogy mindenkinek lehetővé tegyük, hogy munkába állhasson. Éppen ezért fut jelenleg is munkahelyvédelmi és munkahely-teremtési programok sora. Vannak, amelyeket kifejezetten a járványhelyzet miatt alakítottunk ki, de más, a magyar kis- és középvállalkozásokat támogató pályázatok is elérhetőek.

Mi az eddigi támogatási programok mérlege?

A járványhelyzet alatt eddig közel másfél millió magyar részesülhetett valamilyen munkaerőpiaci vagy képzési segítségben.

Csak az első hullám alatt elindított programokkal több mint 220 ezer munkahely megőrzése valósult meg, a munkahelyteremtő bértámogatási program 40 ezer regisztrált álláskeresőt juttatott közvetlenül munkához. A jelenleg is futó, úgynevezett „Vállalkozások munkaerő támogatása” programra – ami az alacsony iskolai végzettségűek és fiatalok elhelyezkedését szolgálja – több mint 3 ezer kérelem érkezett be a kormányhivatalokhoz. A vendéglátás, turizmus, szabadidő, szálláshely szolgáltatás, utazásszervezés területén, illetve a magántulajdonú buszos vállalkozások esetében mintegy 200 ezer munkahely megőrzését segítheti a kormányzat egyik legújabb intézkedése, az ágazati bértámogatási program. Eddig közel 10 ezer munkáltató több mint 60 ezer munkavállalója esetében, több mint 10 milliárd forint összegben nyújtott be igényt.

Visszatérve az uniós csúcsra: milyen forrásokra számíthatunk a gazdaságfejlesztés terén, az elfogadott közös költségvetésből és a Next Generation csomagból? Küldtünk már igényeket?

Ez volt az eddigi egyik legkeményebb brüsszeli csatánk. Komoly golyózáporban voltunk. A kinti és az itthoni baloldaliak mindent bevetettek azért, hogy megbüntessék a magyar választókat. Ahogy korábban egy német képviselő, meglepően őszintén fogalmazott: ki akartak éheztetni minket, és persze a lengyeleket.

A nyáron indult tárgyalások során Magyarország realizálta a legnagyobb nyereséget a kohéziós források terén, a visegrádi országok közül a mi allokációnk csökkent a legkisebb mértékben, miközben a felhasználási feltételek is a magyar költségvetés szempontjából kedvező módon alakultak. A helyreállítási alapból (Next Generation), illetve a hétéves költségvetésből elmondható, hogy összesen több mint negyven milliárd euró forráshoz juthatunk hozzá. Ezeket az eredményeket azonban még meg kellett védenünk a brüsszeli, „jogállamiságinak” hazudott vita során.

Különleges a helyzetünk: nemcsak a többi tagállammal kellett megküzdenünk a magyar emberek pénzéért, hanem közben a baloldallal is. A mi ellenzékünk egyedülálló: nincs még egy ilyen, a kiöregedett náciktól a kommunista utódpárt tagjain át az álzöldekig ívelő hatalomra éhes politikai falka, amelyik minden erejével a saját országa érdekei ellen küzd.  A miniszterelnök azonban végül győztesen jött ki ebből az ütközetből is, nem lehet a tagállamokat ideológiák mentén, például a migráció erőltetésével zsarolni.

Felsőoktatás. Folytatódik a Corvinusnál megkezdett modellváltás?

Az a célunk, hogy a magyar fiatalok a jövő nyertesei legyenek. Ehhez megfelelő oktatási, így felsőoktatási rendszerre van szükség. Éppen ezért kezdtünk bele az átalakításba: az új rendszer nagyobb szabadságot ad az intézményeknek. Saját vagyonuk lesz, hatékonyabban tudnak együttműködni különböző cégekkel, piaci szereplőkkel, így eredményes innovációs ökoszisztémák jöhetnek létre a felsőoktatási intézményekben. Ez a hallgatók és a magyar gazdaság érdeke. Röviden: folytatjuk.

Lehet még változás az SZFE esetében is?

Arról, hogy mi történik az SZFE-n, a kuratóriumot kell megkérdezni, a kultúra emberei között van vita.

Államosítja a kormány a hulladékgazdálkodást, panaszkodott az ellenzék. Miért volt szükség a változtatásokra?

A baloldal ennyit tud. Nyafognak, siránkoznak, klímavészhelyzetet hirdetnek, jelmondatokat skandálnak. Amikor tényleg tenni lehetne valamit, nem számíthatunk rájuk. Nem szavazták meg például az illegális hulladéklerakók felszámolását sem, amikor arról döntöttünk. Hogy miért? Ne kérdezze. El nem tudom képzelni, hogy valakit, aki ráadásul zöldnek vallja magát hogy nem keserít el az, hogy szerte az országban sitt- és szeméthalmok csúfítják és szennyezik a településeket vagy természetes élőhelyeket. Nem baj, megszoktuk, hogy nélkülük kell megoldani mindent, úgyhogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatban is léptünk.

Lesz még finomhangolás a Eötvös Loránd Kutatási Hálózat és az MTA esetében? Várható további béremelés ezen a területen?

Elkötelezettek vagyunk a tudomány megerősítése és szabadsága mellett. Az ELKH egyik legfontosabb feladata az egységes, átlátható, kiszámítható kutatói életpályamodell megteremtése. Ezért vizsgáltuk felül a kutatók foglalkoztatására vonatkozó szabályozást, és ezért változtattuk meg a foglalkoztatottak jogállását. A munkajogviszony nagyobb szabadságot ad a munkáltatónak is a bérek meghatározásában – azaz a jobb teljesítményhez magasabb bért adhat.

és folyamatosan zajlik a kutatói környezet javítása. Tehát a teljesítményorientált bérezés kereteinek megteremtésével, valamint a jelentős forrásbővítéssel minden lehetősége meg van az ELKH-nak a folyamatos bérfejlesztésre, és így arra is, hogy több és jobb kutatások valósuljanak meg.