Koronavírus és kerékpársávok

„Koronavírus és kerékpársávok

Magyarország csaknem három hete járványügyi veszélyhelyzetben él. Az emberek közötti távolságtartás működik, a tömeges távmunka és az otthoni tanulás  hatására a közlekedési igények jelentősen visszaestek. A közösségi közlekedés utasszáma 80-90%-kal csökkent - érthetően, mivel a fertőzésveszély miatt nem tanácsos idegenekkel egy légtérben tartózkodni. Az utasok egy része otthon marad, az egészségügyben dolgozók, bolti eladók, árufeltöltők, patikusok, a közszolgáltatók dolgozói, az építőiparban dolgozók és sokan mások azonban mindennap útnak indulnak dolgozni és sokan egyénileg - autóval, kerékpárral vagy éppen gyalog - oldják meg az utazásukat. Mindez vissza nem térő helyzetet jelent arra, hogy a kerékpározás és a gyaloglás budapesti feltételein javítsunk.

Az autóforgalom Budapesten ezzel együtt is a felére-harmadára csökkent, jelenleg hétköznap is alulmúlja a vasárnap megszokottat - egyből harmadára is csökkent a budapesti levegő szennyezettsége. Ugyanakkor, a márciusban megszokotthoz képest jelentős forgalomnövekedést mutatnak a kerékpáros számlálók. Nem csoda, hisz a bringa városi körülmények között nem csak a leggyorsabb közlekedési eszköz, hanem egyben az egyik legjobb lehetőség a négy fal közül való kimozdulásra és a mozgásra is, a más emberekkel való érintkezés nélkül. Mindezeken felül a forgalomnövekedésben az is közrejátszik, hogy sokszor kerékpárt használnak az egyre bővülő létszámú futárok és ételkiszállítók is. 

A világ számos nagyvárosában ugyanez a jelenség játszódik most le, a kiürült utcákat kerékpárosok lepik el. New Yorktól Bogotán és Mexikóvároson át Berlinig sok város ideiglenes kerékpársávokkal segíti a megnövekedett kerékpáros forgalmat: a többsávos utakon egy vagy akár több forgalmi sávot kerékpársávvá alakítanak, eddig hiányzó közvetlen összeköttetéseket nyitnak meg és jelzőlámpa-rendszereket hangolnak át a kerékpárosok igényeinek megfelelően.   

Budapesten a kerékpáros infrastruktúra töredékes, alapvető fontosságú szakaszai hiányoznak, kialakítása éppen a hétköznapi bringások számára a legkevésbé alkalmas. Mint az már az elmúlt években egyértelműen látszott: ezek a hiányosságok a kerékpározás szélesebb körű elterjedésének útjában állnak. A mostani helyzetben mégis tömegek ülnek nyeregbe, és a kórházak terheltsége miatt minden eddiginél fontosabb, hogy minél többen közlekedhessenek balesetveszély nélkül, egymástól biztonságos távolságot tartva, egyedül vagy akár családosan.

A Kormány által bevezetett kijárási korlátozások nem tiltják a sétát, a kirándulást és a kerékpározást. A rendelet külön kitér a kerékpárszervizekre, amelyek továbbra is nyitva tarthatnak. Fontos kivételek ezek, mert a testmozgás hiánya és a bezártság kikezdheti a testi-lelki egészséget, tetézve a koronavírus-járvány közvetlen közegészségügyi hatásait. 

Budapest előtt tehát nagy lehetőség áll: ideiglenes felfestéssel, a lámpaprogramok módosításával és jelzőtáblák kihelyezésével hetek alatt létrehozhatja azt a régóta hiányzó kerékpáros főhálózatot, ami átjárhatóvá teszi a belvárost és összeköti azt a külsőbb kerületekkel. Csak példálózva: a Rákóczi úti tengely, a Nagykörút, az Üllői út, a teljes Bartók Béla út, az Erzsébet híd és a Lánchíd olyan hiányzó láncszemek, melyek most mind a helyükre kerülhetnek. Azért különleges pillanat ez, mert többen szeretnének biciklizni, mint bármikor korábban, s most az autóval (is) közlekedők érdekeinek sérelme nélkül lehet újrafelosztani a közutakat, biztosítva, hogy a város a korábbinál emberléptékűbb közlekedésre alapozva is működőképes marad.

Mire feloldják a veszélyhelyzetet és az élet visszatér a rendes medrébe,, remélhetőleg budapestiek tíz- és százezrei fedezik föl, hogy nincsen szükségük autóra a mindennapokban, viszont annál inkább igényük van a gyors eljutás szabadságára és a szabad levegőre, ahogy az 1970-es évek olajválsága után a holland és dán városokban történt. Az ideiglenesen kialakított kerékpársávokról pedig akár az is bebizonyosodhat, hogy érdemes azokat műszakilag korrekt megoldással átépíteni és megtartani hosszú távra. De ha mégsem így történne, az ideiglenes intézkedések később könnyen visszacsinálhatók.

A kerékpározás mellett a gyaloglásra biztosított helyet is érdemes növelni, hogy a sűrűn lakott városrészekben, társasházakban élő, négy fal közé zárt emberek gyorsan szabad közterületekhez jussanak, és más emberek megközelítése nélkül tudjanak futni, sétálni, biciklizni. 

Számos budapesti járdán önmagában sincs meg a 2 méteres távolság tartásához szükséges szélesség. Ha beüt a tavaszi jó idő és a kijárási korlátozás elhúzódik, az amúgy is szabadidős célra szolgáló parkok, sétányok nem fogják bírni a terhelést, és ahogy a mostani hétvégén a Normafán vagy a Margitszigeten már látszott, könnyen túlzsúfolódnak. Erre aztán könnyen a parkok lezárása lehet majd a válasz. Ezt egy módon tudjuk elkerülni: minél több hozzáférhető közterületre van szükség a sűrűn lakott városrészekben, akár teljes utcák és útszakaszok lezárásával az autók előtt. A pesti alsó rakpart vagy akár sűrűn lakott belső kerületek főutcái, a Csalogány utcától a Király utcán vagy a Dohány utcán át a Népszínház utcáig mind alkalmasak lehetnek erre.”