A svájci Weltwoche szervezésében Bécsben beszélgetett egymással az európai politika két legnevesebb békepártija: Gerhard Schröder német kancellár és Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
Hogyan lehetséges, hogy az egykori szociáldemokrata kancellár, a konzervatív Orbán Viktor és a liberális Die Welt egykori főszerkesztője Bécsben egy beszélgetésen vesznek részt?
Közismert, hogy hazánkra első számú kereskedelmi partnerünkként Németország hatása a legerőteljesebb. Épp ezért ad aggodalomra okot, amire Orbán Viktor is rámutatott.
"...Elmagyarázta, hogy az illiberális rendszer nem más, mint a „keresztény szabadság” rendszere, amit angolul – „christian liberty” – is a világ figyelmébe ajánlott. Az eredetinél sokkal finomabban, de lényegében a putyinizmus ideológiai koncepcióját fogalmazta meg: a Nyugat felszámolja éppen a gyökereit, a heteroszexualitását és a nyelvi-etnikai karakterét, és az ezzel szembeni védekezés, lényegében a tradíciók és a tisztaság megőrzése legitimálja a rendszert. Amely rendszer valós természetéről már nem is kell beszélni, nem is lehet vitatkozni, mert a múlt tisztaságának fenntartása a lényege, és nem olyan dolgok, mint hogy ki és mi alapján részesül az állam vagyonából, vagy kit szolgálnak az állami intézmények.
Orbán módszere – a bonyolultkodó, látszólag állambölcseleti megfogalmazások ellenére – nagyon is egyszerű. A rendszerét kritizálóknak olyan célokat tulajdonít, amelyeket azok sohasem hirdettek, de még csak nem is képviselnek, majd a veszélyt felnagyítva magának egy védekező szerepet ad, amellyel ki is meríti a tárgyalható ügyek körét. (...) A meghatározott célok is igen ködösek: nem valamit akar Orbán elérni, hanem valami régit megtartani, ami csak általánosságban, elvont kifejezések szintjén jelenik meg, nem is tudta soha a magyar történelem egy konkrét korszakához kötni.
Orbán történelemképében a világ nem a körülmények mentén változik, hanem felforgatók fenekednek egy régi, nemes rendre. Hogy ennek leírására a „liberális” vagy „keresztény” kifejezéseket használja, ahhoz ezeket a szavakat újra kellett definiálnia, és utána a saját értelmezéséből kiindulva magyaráznia a folyamatokat. Így sikerült eljutnia odáig, hogy Churchillt, Rooseveltet és Schumannt is bevehesse illiberális táborába.
Holott Orbánt nem elsősorban világnézeti alapon kritizálják Nyugat felől, pláne nem az EU intézményei irányából. Kap ilyen támadásokat is persze, politikai nyilatkozatok és a sajtó szintjén, de az eljárások szintjén megjelenő, valós intézkedések mind nagyon is konkrét, az EU-s jogból levezetett lépések. És nem Orbán kereszténységével, heteroszexualitásával vagy éppen nemzeti identitásával kapcsolatosak, hanem a jogállamisággal, korrupcióval, az intézmények jogkövető pártatlanságának elmaradásával. Ám hogy ezekre ne kelljen válaszolnia, Orbán egy gyűlölködő internacionalista fanatizmust kiált, ennek tulajdonítja az eljárásokat, és így tudja megkerülni, hogy azok tartalmáról legyen szó.
Magyarországon az utóbbi években elsősorban nem ideológiai alapú rendszerváltás történt, ahogy most Tusványoson Orbán igyekezett beállítani, hiszen a polgári demokrácia intézményei formálisan megmaradtak. A 2010-ben indult rendszerváltás lényege a hatalom koncentrációja lett, részben az intézmények valós mozgásterének felszámolásával, részben pedig a gazdasági erőforrások a politikai hatalmat viselők köréhez csoportosításával. Ennek pedig semmi köze nemzethez és kereszténységhez. Ennek a hatalom bebetonozásához van köze.
A valódi demokrácia ugyanis nem a mellé biggyesztett jelzőjéről ismerszik meg, hanem arról, hogy a hatalomváltás reális-e, és megoldható-e a tulajdonviszonyok bolygatása nélkül, anélkül, hogy abba az ország beleremegne. A valódi demokrácia egy olyan keret, ahol a személyi kérdéseknél a jogi keretek a fontosabbak. És ez a mai Magyarországra már biztosan nem igaz."
Magyari Péter