Múlnak a gyermekévek.
A Blikk szólaltatta meg Rékasi Zsigmondot, Rékasi Károly és Détár Enikő tizenhét éves fiát, aki kormányellenes tüntetőként vált ismertté. Rékasi elmondja: már-már mintapolgárként éli mindennapjait, felhagyott „rendőrsorfalnak feszülős” hőbörgéssel.
„Mindig is céltudatos, önfejű lurkó voltam, egyetlen módon tudtak megfékezni a szüleim: felnőttként megbeszéltek velem mindent, és észszerű keretek között szabadságot adtak nekem. Küzdelmes lehetett velem, de engedték, hogy rövid idő alatt sok mindent megtapasztaljak. Kapcsolatba kerültem jobboldali és keményvonalas anarchistákkal is, aktívan megélhettem mindent, nem szóltak bele, féltve terelgettek csupán. Gyerekként nagy hülyeségeket is elkövettem, ilyenkor jelezték, nem volt jó ötlet, de a gondolat szabadságát mindig meghagyták nekem” – fejtegeti Rékasi, elárulva: az áprilisi, Andrássy úti kukagyújtogatás ügyében meghosszabbították az ellene folyó nyomozást, noha állítja, barátaival megtalálták a valódi tettest, ő csupán fekete ruhában rosszkor volt rossz helyen.
A fiatalember verseskötetben örökíti meg lázadó korszakát, amely Lázadások éjszakája címen jelenik meg. „A kötetem életem három évét öleli fel: kezdődik a fiatalkori lázadásokkal, majd a Renegátlástalan nevű mozgalom megalakításán át jutok el a szeretet hirdetéséig slam poetryvel, ami modern kori költészeti műfaj. A szüleim is örülnek, hogy nyugodtabb életre váltottam” – mondja Rékasi, aki apjával közös előadóesttel tervezi járni az országot.