Tiszteletről, legitimációról, demokráciáról

„Megtisztelő, hogy egyik kedvenc publicistám most engem tűzött tollhegyre. Tamás Gáspár Miklós szerint tévedek, aminek persze fennáll a lehetősége, de legalább hadd tisztázzam, milyen megfontolások vannak a „tiszteletlenség”, a „sületlenség” és a „bohóckodás” mögött.

Tisztázzuk – mert amúgy nem nehéz tisztázni.

Normális helyzetben illik-e betartani egy nagy hagyományú intézmény etikettel kapcsolatos normáit? Igen, illik. Normális körülmények között illik-e kellő tiszteletet tanúsítani, amikor megszólítjuk egy ország miniszterelnökét? Igen, illik. (Lásd Macron hasonló esetét a gimnazistával: ott az elnöknek volt igaza.) Kijár-e ez a tisztelet alapesetben még politikai ellenfeleinknek is; azoknak, akiknek a tevékenységével mélységesen nem értünk egyet? Igen, egyértelműen kijár.

Ám az etikett, a társadalom által illendőnek gondolt viselkedés szabályainak a követése akkor nem válik üres rítussá, akkor több puszta modorosságnál, ha normái összhangban vannak egy magasabb elvárásrendszerrel: az erkölcsével. Ma, Magyarországon viszont nem ez a helyzet; nem élünk politikai értelemben normális országban.

Normális helyzetben ugyanis nem kellene feltenni a következő kérdéseket:

Illik-e nap mint nap hazudni a magyar választópolgároknak?

Illik-e tudatosan és módszeresen megsemmisíteni a szólás- és véleményszabadságot, a jogállamot és a demokráciát?

Illik-e folyamatosan lopni?

Illik-e szemet hunyni afölött, hogy az ország fele létbizonytalanságban, kilátástalanságban tengődik?

Nem, nem „illik”. Orbán Viktor mégis ezt teszi.”