Nagy Imrére és mártírtársaira emlékezik ma az ország kivégzésük 60. és újratemetésük 29. évfordulóján.
Nagy Imre néhai miniszterelnökre és mártírtársaira emlékezik ma az ország kivégzésük 60. és újratemetésük 29. évfordulóján.
A központi állami rendezvényen a fővárosi Vértanúk terén tartanak koszorúzást Nagy Imre szobránál.
Az MSZP és a Párbeszéd képviselői szintén a Nagy Imre szobornál helyezik el az emlékezés virágait.
Vidéken is tartanak megemlékezést.
Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnökét és mártírtársait – Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót – a forradalom leverése után koncepciós perben halálra ítélték. 1958. június 16-án hajnalban kivégezték őket, később titokban eltemették őket a rákoskeresztúri Új köztemetőben.
Újratemetésükre – az 1958. április 24-én kivégzett Szilágyi Józseffel, Nagy Imre titkárságvezetőjével és a börtönben 1957. december 21-én elhunyt Losonczy Gézával, a Nagy Imre-kormány államminiszterével együtt – 1989. június 16-án került sor.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án – azon a napon, amikor Kádár János, az MSZMP főtitkára meghalt – a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítélteket posztumusz bűncselekmény hiányában felmentette.
A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés a rendszerváltó időszak szimbolikus eseménye volt.
(MTI)
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
Az énekes arról is beszélt, annak idején senki nem tudta előre, hogy kimennek az oroszok, hiába divat ma az ellenkezőjét állítani.
Akkor nem az jutott eszébe, „hogy pusztuljanak az oroszok” – fogalmazott a művész, aki szerint a rendszerváltás előtt a színészeket jobban megbecsülte a magyar társadalom.
Csak tizenhárom múlt, de nem lehetett visszatartani, hogy példaképei, a pesti srácok között legyen a forradalom napjaiban. Csigás Zoltán Edével, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnökével beszélgettünk élményeiről és a forradalom megítéléséről. Nagy Imre is szóba került.
Miniszterelnök úr, tévedni tetszik. Azon a napon nem Csurka csinált Önből ismert embert, hanem a halott Nagy Imre.
A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a beszéd a függetlenség, szabadság követelésével valóban megteremtette a demokratizálódás kezdetét.
A legnehezebb maastrichti-feltétel a költségvetési feltételek teljesítése, a hiány, illetve az államadósságnak a megfelelő pályára állítása lesz.
Több százmillió fontot költenek a brit uralkodóházra a következő években.
