Komoly viharokat fog átélni Magyarország – Orbán Balázs a Mandinernek

A kormányfő kifejezetten a Miniszterelnökség kapcsán mondta azt a tárcavezetőket bemutató beszédében, hogy „öregeket a tanácsba, fiatalokat a csatába”. Ön pedig a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára lett a Migrációkutató Intézet főigazgatójából. Mit vár a következő időszaktól ennek tükrében?

Bár a csatába hívó kürt mindenkiben növeli az adrenalinszintet, az a helyzet, hogy csak látszólag lesz nagy változás, hiszen eddig is frontvonalban teljesítettünk szolgálatot a Migrációkutató Intézettel. Az volt a célunk, hogy a migrációrealista megközelítés tudományos szempontból minél inkább alátámasztott legyen, és hogy minél szélesebb körben megismertessük a magyar álláspontot – ez pedig, mint mind tudjuk, finoman szólva nem egy konfliktusmentes terület a mai Európában. De hogy tovább nehezítsem a saját helyzetünket: a miniszterelnök úr azt is mondta, hogy szellemi természetű és stratégiai jellegű küzdelmekben is számít a Miniszterelnökséget vezető miniszterre. Így nekünk, akik az ő munkáját támogatjuk,

a mindennapi döntéshozatal során és közvetítsük azt a nyilvánosság felé. 

A kormány villámhárítója a Miniszterelnökség – legalábbis ezt is mondta önökről Orbán Viktor. Milyen viharokra számítanak?

A következő években Magyarország nagyon komoly viharokat fog átélni. Nem a valóságtól elrugaszkodott egy heves villámlással járó viharként látni a legtöbb pozíciót most még birtokló neoliberalizmus és az erősödő keresztény, konzervatív erők, illetve a globalizmus és a lokalizmus közötti összecsapásokat. Ezeket kell minél eredményesebben kiállnunk és átvészelnünk. Ráadásképp azt is el kell mondani, hogy ugyan ez intellektuális harc belföldön is nagyon erősen jelen van, de elsősorban a nemzetközi status quo felbomlására és az azt követő átrendeződésre kell összpontosítanunk. A status quo kifejezés alapjául szolgáló latin szövegrészlet is úgy szól eredetileg, hogy „status quo ante bellum”, vagyis egy háború előtti állapot helyreállítása. S persze ma Európában nincs, illetve szerencsére nem is várható háború, de ahhoz nagyon hasonló hatású politikai átrendeződés igen.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter

Ez a nemzetközi átrendeződés hogyan érintheti Magyarország és az EU viszonyát?

Magyarország célrendszere az Európai Unióban zajló átrendeződésben szerintem elég egyértelmű, s egyetlen egy tapasztalaton alapul: az Európai Unió mindig akkor tudott sikeres lenni, amikor érdekegyensúlyt és -azonosságot, illetve kompromisszumot tudott teremteni az integrációban résztvevő országok között. Ez a projekt soha nem fog működni érdekazonosságra törekvés, megértés és kompromisszumkészség nélkül.

Kritikus hangok szerint épp Magyarország ássa alá a rabati folyamat megakasztásával az EU és az afrikai migrációt kibocsátó országok együttműködését. 

A rabati folyamat, illetőleg a kibocsátó országokkal való együttműködés olyan eszköz lehet, amivel hatékonyan csökkenthető az irreguláris migráció. Csakhogy megint egy olyan példát látunk, amikor

Persze, lehet, hogy a kibocsátó országok a jövőben uniós nyomásra nagyobb hajlandóságot mutatnak az elutasított menedékkérők visszavételére, de mit ér mindez akkor, ha az Unió még mindig kizárólagos pozitív folyamatként tekint a migrációra? Amíg a célban nincs egyezés, addig az ahhoz rendelhető eszközök is félrecsúszhatnak.

A migrációval kapcsolatban Magyarország nemcsak arra fordít erőforrást, hogy megjelenítse az uniós döntéshozatalban a magyar nézőpontot, hanem megpróbálja az egész Európai Unió migrációval kapcsolatos gondolkodását alakítani. Ez nem egy könnyű vállalás, ugyanis Magyarország kis ország. Az egész stratégiának azonban az a kiindulópontja, hogy ezt mégis csinálni kell, hiszen ha nem sikerül az uniós gondolkodást befolyásolni, akkor a következő évtizedekben érkező migrációs hullámok hatásától geopolitikai értelemben egész Európa és így Magyarország is gyengülni fog. A konszenzus kialakulását jelen pillanatban az európai mainstream elit gondolkodásából és az európai politikai vezetők által használt nyelvből nyíltan kivilágló mögöttes elképzelések akadályozzák, amik alapján a migráció egy kizárólagosan pozitív folyamat.

Amíg a történet magyar keretezése nem válik dominánssá, addig Magyarország nem járul hozzá bármiféle közös uniós migrációs politikához? 

Magyarország akkor is viszonylag komfortosan tudja érezni magát, ha éppen nem a medián véleményt jeleníti meg az európai vezetők között. Viszont az általam ismert közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy

Tehát egy egyszerű európai állampolgár véleményéhez képest középen állunk, s csak az európai politikai elithez képest látványos a jobbra tolódásunk. Ennek a helyzetnek az értékeléséhez pedig nemcsak a pozíciónkat kell látni, hanem azt is, hogy a pozíciónk hogyan hat a közösség egészére. Csak egy a mainstreamet jobbról kritizáló, távlati stratégiát felkínáló álláspont mozdíthatja jó irányba az európai gondolkodást a migrációról, ezért abban bízunk, hogy ennek hatására a majdan kialakuló európai konszenzus is jobbra tolódik.

Az ország kormányzása szempontjából milyen más kihívások állnak a Miniszterelnökség előtt? 

Ha megnézzük a portfóliót – stratégia, közigazgatás, Budapesttől a legkisebb lélekszámú települések fejlesztése –, jól látszik, hogy a Miniszterelnökség másik fontos feladata a jó kormányzás segítése lesz. A jó kormányzás és az ahhoz tartozó stratégia pedig nem olyan bonyolult, mint elsőre látszik. Legfőképp vízió, vagyis jövőkép kell hozzá. Már az 1300-as évek elején Lorenzetti mester is tudta, hogy „miről szól a dörgés”, amikor a sienai városi tanácsterem falára megfestette a kormányzást ábrázoló allegóriákat. A jó kormányzást nagyon egyszerűen ábrázolja: az emberek boldogok és gazdagodnak, élénk a mezőgazdaság és a kereskedelem, a tudomány, a művészetek területén kiemelkedő teljesítmények születnek, béke, szabadság és rend honol, miközben az ország minden értelemben épül. A rossz kormányzás ezzel szemben mindig megosztottságot, viszályt, háborút, szegénységet, irigységet és pusztulást jelent. 

A Magyar politikai rendszer című egyetemi tankönyv borítóján épp ez falfestmény látható, vagyis pontosabban az a részlete, amin a rossz kormányzás allegóriáját láthatjuk. Ezzel szemben hogyan valósítható meg a jó kormányzás a gyakorlatban? Mit jelent például ebből a szempontból az, hogy a miniszterelnök – szavai szerint – „nem vezetni, hanem irányítani” akarja a kormányt?

A magyar Alaptörvény értelmében a kormány általános politikáját a miniszterelnök határozza meg. Az alkotmányos pozíció tehát adott. A gyakorlatban az új struktúra úgy néz ki, hogy

A miniszterelnök munkáját segítő kormányzati mag a Kormányirodából, a Kabinetirodából és a Miniszterelnökségből áll. Mindhárom szervezeti egység – különböző eszközökkel – azt a célt szolgálja, hogy a miniszterelnök az ország irányításához megfelelő segítséget kapjon. Egy hatékony, gyors reagálású döntés-előkészítő és végrehajtó intézményrendszer alakul ki, amire nagy szükség van a jelenlegi gyorsan változó világban.  

A minap az Erdélyi Politikai Iskolán adott elő  Az ilyen kezdeményezések milyen szerepet játszhatnak a magyar nemzetpolitika összefüggésében?

A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy

A Kárpát-medence egy multietnikus, több országból álló, de egybe tartozó térség, így a nemzetpolitikánk első számú célja nem lehet más, minthogy a 21. században a magyar szervező erő a Kárpát-medence egészére visszatérjen és megerősödjön. Szerencsés egybeesés, hogy a modernitás nem ellensége a magyar nemzetstratégiai céloknak, hanem nagyon is a mi oldalunkon áll. A telekommunikációs eszközök és a távolságok könnyebb leküzdése révén ma egy erdélyi fiatal, különösen, aki politikával foglalkozik, jóval közelebb van Magyarországhoz és a magyar politikához, mint elődei tíz-húsz évvel ezelőtt. Most, hogy már nem olyan elszigetelt a határon túli magyar közösség, mint korábban, ilyen alkalmakkal is sokkal közelebb lehet kerülni a határokon átívelő nemzetegyesítés céljához. Az Erdélyi Politikai Iskola azért nagyon fontos, hogy az erdélyi fiatalok is megkapják azt a politikai tudást, ami Magyarországon rendelkezésre áll, illetve nekünk is fontos, hogy az erdélyi fiatalok politikai látásmódját ismerve alkothassunk kormányzati stratégiát.

Az elmúlt ciklusok kormányzása kitermelt valamiféle specifikus magyar politikai tudásformát? 

A 2010 utáni időszak kormányzati sikereit tekintve úgy tűnik, hogy létezik ilyen, s hogy ez egy transzformálható és transzportálható tudásforma. Csak hogy egy példát mondjak, amit sokan említenek nekem: a magyar politikusok – itt persze sajnos most elsősorban nem az ellenzékre gondolok – nem üres, politikai semmitmondásokból építik fel a politikai beszédeket, hanem mindig magasabb absztrakciós szinten, a célokat megjelölve fogalmaznak. Ez például a jelenlegi európai politikától teljes mértékben idegen megközelítés.

Hamarosan az Európa Jövője V4-konferencia vendége lesz. A meghívottak között olyan nevek szerepelnek, mint Douglas Murray, Steve Bannon vagy Chantal Delsol. Milyen távlati irányvonalat rajzolnak ki ezek a nevek?

Többüket személyesen is ismerve azt mondhatom: jó látni, hogy a meghívottak egyfajta „magyar nagykövetként” funkcionáltak anélkül, hogy bárki kérte volna őket erre. A konferencia jól mutatja, hogy a magyar kormány egyáltalán nincs egyedül a migrációkritikus megközelítésével.

Sőt, a migrációs válság kirobbanásától kezdve Magyarországnak sikerült igazodási ponttá válnia a nyugati konzervatív világrendszer számára: az Egyesült Államoktól a brit konzervatívokon, a bajor kereszténydemokratákon vagy lengyel jobboldalon át az izraeli jobboldalig fölrajzolható egy konzervatív tengely, ami szövetségesként, néhol pedig egyenesen előretolt helyőrségként tekint Magyarországra.