A politika és az újságírók kéz a kézben járnak

„Biztosan elmondta, hogy úgy érezzük, miniszter úr nem ad őszinte válaszokat a kérdéseinkre.

Ez rosszul esik. Minden esetben megpróbáltam korrektül, higgadtan, őszintén válaszolni és legkevésbé sem állt szándékomba a Népszava szerkesztőségét vagy olvasóit bármivel megbántani. Abban a reményben adom ezt az interjút is, hogy visszacsábíthatom Önt és persze a szerkesztőségüket a Kormányinfóra. A miniszterelnök úrtól azt a feladatot kaptam, hogy legjobb tudásom, fölkészültségem szerint válaszoljak minden elhangzott kérdésre. Érdekünk, hogy a kormány munkájáról minél többet tudjanak az emberek. Tudom, sajátos a stílusom, sokan ezt Luciferéhez hasonlítják a hódmezővásárhelyi barátaim közül, de igyekszem helytállni és semmiképpen sem akarok senkit megbántani. Ha mégis megtettem, ezúton is elnézést kérek.

(...)

Mit gondol az újságírókról és az újságírásról?

A politikusok és a politika, illetve az újságírás és az újságírók kéz a kézben járnak, elválaszthatatlanok egymástól. Soha nem ellenségként vagy ellenfélként tekintettem még a legrosszindulatúbb újságírókra sem. Nagy rezsit fizet az a politikus, aki az újságírókra eszközként és nem partnerként tekint. A magyar újságíró társadalom az elmúlt évtizedekben kiszolgáltatottabbá vált. Nem könnyű szakma.

Ha így gondolkodik, miért tűnnek gyakran cinikusnak a válaszai?

Korrekt szeretnék lenni, de a politikában az irónia fontos fegyver. Nem kevésbé az önirónia. Van, amikor a kérdések ellentmondásaira így lehet legjobban rávilágítani. Szeretem a vitát, szeretem, amikor forr a levegő, de az újságírókkal meg akarom őrizni a tisztességes partneri viszonyt. A Kormányinfókból sokat tanulok. Megértettem, hogyan gondolkodnak, mi érdekli önöket. Szeretem, ha az újságírók és a politikusok között jó a viszony, bár vannak kollégáik – sőt az enyémek között is akad –, akik ezt skandalumnak tartják. Aki régen mozog ebben a világban tudja, hogy a jó viszony mind a két fél érdeke. Érdeke az újságírónak, hogy információhoz jusson, és érdeke a politikusnak, hiszen a gondolatait az újságírók tolmácsolhatják a nyilvánosságnak. Sajnálom, hogy az intellektuális újságírás kicsit leértékelődött. Szerintem a minőségi »lapkészítés« és a politika intellektuális szakma, bár vannak, akik ezt ósdi álláspontnak tartják.

(...)

Bevallotta, hogy a miniszterelnökkel nem mindig mérik fel egyformán a helyzetet. Lázár János vegyes képet fest magáról a nyilvánosság előtt. Néha úgy tűnik, hogy önjáró, máskor lojális politikus hatását kelti. Melyik az igazi arca?

Nehéz a helyzetem. A miniszterelnök komoly felelősséget tett a vállamra azzal, hogy rám bízta a kormányzati koordinációt, a kormányülések előkészítését, a kormányzati politika felügyeletét. A kabinetrendszerrel ezt meg is erősítette. Gondolom, nekem nem az a dolgom, hogy mindig azt mondjam, amit hallani szeretne, hanem azt, ami a döntések meghozatalában segíti. A jó döntésekhez pedig rossz híreket is kell közölni. Ezért aztán megtartom a szuverenitásomat vagy ahogy fogalmazott, az önjáróságomat. A miniszterelnök majd eldönti, meddig tolerálja ezt, de azt gondolom, hogy ez az ő érdeke.”