Norman Stone: „A magyar nép eleget szenvedett”

Az Európai Unió jövőjéről szervezett konferenciát a Danube Institute a Magyarság Házában. A pénteki eseményen főként brit és magyar politikai veteránok a finanszírozási problémák és a bevándorlási válság tükrében beszéltek az unióról. Ugyanakkor Nagy-Britannia EU-ból való kilépéséről (Brexit) és annak lehetséges következményeiről is vitáztak a Danube Institute vendégei.

Jeszenszky Géza, az Antall-kormány egykori külügyminisztere, volt washingtoni, norvégiai, valamint izlandi nagykövet és Norman Stone brit történész, Margaret Thatcher volt külpolitikai tanácsadója, oxfordi professzor Közép-Európa és az EU kapcsolatáról beszéltek, ezen belül is Magyarország szempontjait figyelembe véve.

Jeszenszky: a Kelet-Nyugat megosztottságból Putyin és a szélsőjobb profitál

„Közép-Európa szellemi és gazdasági értelemben Nyugat-Európához tartozik”, nem pedig Kelethez – kezdte Jeszenszky Géza. Ilyen értelemben a szovjet blokkhoz tartozás egyfajta abnormális állapot volt, amelynek 1989-es megszűnésével „az emberek reménykedtek abban, hogy visszatérhetnek a régi rendhez, a nyugati kötődéshez”. Az atlanti szövetség mellett akartak dönteni. „A mézeshetek után azonban csalódniuk kellett” – mutatott rá Jeszenszky. A rendszerváltás folyamata ugyanis nem volt elég gyors és szembesülni kellett a kapitalizmus mellékhatásaival, a jövedelemkülönbségekkel és a munkanélküliséggel. Ezzel párhuzamosan az oroszok fokozatosan újjáépítették befolyásukat a régióban, ennek egy jele volt az is a diplomata elmondása szerint, hogy amikor Oroszország 1993-ban be akart lépni a NATO-ba, egyedül a közép-európai országok vétóztak. Jeszenszky arra is kitért itt, hogy Közép-Európa gazdasági ereje nem mérhető Oroszországéhoz, hiszen a pénzügyi válság is igen erősen érintette régiónkat, erős a keleti energiafüggőségünk, valamint például az oroszok elleni embargónak is nagyon negatív gazdasági hatásai voltak, főleg Magyarországra nézve. 

A Nyugat politikája pedig nem igazán támogató a magyarok szemében és ez nem csak az embargó kérdésénél nyilvánult meg – emelte ki Jeszenszky. Ez a kép Magyarországon már az 1956-os események miatt is kialakult, amelyet sokan úgy értelmeztek, hogy a nyugatiak jóváhagyták a szovjetek beavatkozását. A közelmúlt eseményei ráadásul csak erősítik ezt a fajta Kelet-Nyugat megosztottságot – fűzte tovább a gondolatmenetet Jeszenszky. Ez a bevándorlással kapcsolatos reakciók különbözőségében, valamint a nyugati baloldali sajtó Közép-Európával kapcsolatos vádaskodásában is megfigyelhető a diplomata szerint. „Ebből a megosztottságból azonban senkinek nincs haszna, csakis Putyinnak, valamint a Közép-Európai radikális jobboldalnak” – mutatott rá. 

Tény, hogy a baloldal több európaiságot, több szabadságot szeretne, azonban Jeszenszky szerint a társadalom többsége nem fordult el az európai értékektől, tehát szó sem lehet „Hrexitről”, még akkor sem, ha a Jobbikban van támogatottsága az unióból való kilépésünknek – szögezte le Jeszenszky Géza.

Stone: Merkel is felelős a megosztottságért

„Magyarul beszéltem volna. De ez egy kínzás lett volna. És a magyar nép eleget szenvedett” – kezdte nevetve előadását a brit Norman Stone, méghozzá magyarul, aztán átváltott anyanyelvére. Önkritikus hangot megütve elítélően beszélt az angolok hozzáállásról, amelyet a bevándorlás kérdésében tanúsítottak.

1945 után nagy változások indultak a gazdasági pluralizmus és a szabadkereskedelem terjedése miatt: akár azt is gondolhatnánk Stone szerint, hogy azóta egy folyamatos liberalizálódás történik, de ez nincs így. Annak vagyunk szemtanúi, hogy „a politika éppen, hogy az 1930-as évekbe megy vissza”, és ezt most a Jobbik jelensége is igazolja. Innen nézve – jegyezte meg a professzor – talán kicsit naiv lépésnek tűnt Magyarország 2004-es felvétele az EU-ba. Habár néhány pozitívumot is lát – tette hozzá. Például „Orbán nagyon jól csinálta, hogy a bankok hatalmával kezdett valamit”, és a magyar mezőgazdaságban is lát potenciált, habár – elmélkedett – régen volt például magyar bor a brit piacon, most pedig már nincsen. 

A tanácsadó kedélyesen elmondott egy sztorit arról, miért van Merkelnek felelőssége a Kelet-Nyugat megosztottságban. „1991-ben Margaret Thatcher brit miniszterelnök egy németországi látogatásán megkérdezte: nem része a német karakternek, hogy azt teszik, amit a vezető mond?” A vendéglátók tiltakoztak, hogy ez már egyáltalán nincs így, ez egy modern hely, tanultak a múltból.

„De Thatchernek igaza volt” – vonta le következtetését Stone, és a menekültválsággal példálódzott. Amikor Angela Merkel arról beszélt, hogy jöjjenek be a menekültek, akkor látszott igazán mekkora felelőssége van a német kancellárnak. A menekültek jöttek, de „Merkel soha nem kérdezte, hogy a kelet-európaiak mit gondolnak erről”. Csak bírálta őket, hogy milyen szörnyű rasszisták – fogalmazta meg kritikáját Norman Stone Angela Merkel felé.