Quaestor

„Aztán még fel sem ocsúdtunk a Buda-Cash-ügyből, jött szolid intermezzóként a Hungária Értékpapír szinte elhanyagolható, alig pár százmilliós sikkasztása, hogy aztán kiboruljon a Quaestor-botrány.

Ennek kapcsán pedig – nem fogják elhinni! – az ellenzék Orbán Viktor lemondását követeli. »Érve« a következő: A miniszterelnök szerdán közölte, hogy a Buda-Cash-botrány után utasította a minisztériumokat, ha van közpénz, amit valamilyen hasonló pénzintézetben tartanak, azonnal vegyék ki, mert a hírek szerint dominóeffektus várható, és mások is bedőlhetnek. És a Buda-Cashben például bent ragadt közel hetven önkormányzat pénze, de még a honvédség valamilyen önkéntes biztosító pénztárának pénze is.

Na erre jöttek a szemrebbenés nélküliek, és egymás sarkára taposva tolongtak a kamerák elé, hogy Orbán »beismerte«, Orbán »cserbenhagyta« (mármint az embereket), Orbán »bennfentes kereskedett« stb., stb.
Próbálom megfejteni és érthetővé tenni. Az az új csapásirány, hogy ha Orbán tudta vagy sejtette a Quaestor várható bedőlését, szólnia kellett volna az embereknek is, hogy menekítsék a pénzüket.
Akkor most modellezzük a következőt: Orbán Viktor olyan információt kap, hogy a Buda-Cash után várhatóan a Quaestorral is baj lesz. Ekkor a miniszterelnök rendkívüli sajtótájékoztatót hív össze, ahol bejelenti, hogy a Buda-Cash bedőlése után információi szerint dominóeffektus várható, további pénzintézetek is bedőlhetnek, például a Quaestor, úgyhogy azt javasolja, mindenki azonnal menekítse ki a pénzét.

A sajtótájékoztatót követő két órán belül összeomlott volna a magyar bankrendszer. Egy ilyen miniszterelnöki (pénzügyminiszteri, gazdasági miniszteri, jegybankelnöki – mindegy!) bejelentés után a lakosság megrohamozta volna az összes hazai pénzintézetet, és pánikszerűen vette volna ki a pénzét, megtakarításait. Ugyanis egy ilyen pánikreakcióhoz nemhogy egy kormányzati bejelentés, de egy suttogó propaganda is bőven elég. Lásd Postabank. (És lásd a szerdai esetet, amikor egy suttogó propaganda miatt az Erste Banknak hivatalos közleményt kellett kiadnia. Meg lennék lepve, ha az Erste várható csődjéről keringő rémhírt nem valamelyik ellenzéki ügynök dobta volna be a köztudatba, mert hát most annyira jól jönne sok-sok ezer bankok előtt tolongó, pánikba esett, pénzét menekítő ember…)

Egyszóval a miniszterelnök csak egy dolgot nem tehetett: azt, amit ezek a gazemberek számon kérnek rajta, és amire hivatkozva a lemondását követelik. Ha megteszi, már összeomlott volna a magyar bankrendszer, és akkor szemrebbenés nélkül követelnék a lemondását ugyanezek. Úgyhogy: nyugalom, türelem. Bármennyire is nehéz ezeket a rohadékokat elviselni…”