El lehet-e rettenteni Putyint?

Gerald Frost, a Danube Institute igazgatóhelyettesének a Hungarian Review folyóirat novemberi számában megjelenő írásának (Deterring Mr Putin) magyar nyelvű összefoglalója.

*

El lehet-e rettenteni Putyint?

Nyugat-Európát a nukleáris elrettentés politikája mentette meg a szovjet dominanciától. Közép-Kelet-Európát akkor tudták kiszabadítani a szovjet börtönéből, amikor az Egyesült Államok úgy változtatott politikáján, hogy a Szovjetunió már nem tudott vele lépést tartani, pláne nem győzni a fegyverkezési versenyben. Európa mindkét fele előnyt kovácsolt az elrettentés politikájából.

A hidegháború végeztével úgy tűnt, többi nem kell senkit elrettenteni és nincs senki, aki Európát fenyegetni. A NATO tovább működött, egyfajta honvédelemként. A kelet-európaiak határozottan csatlakozni akartak a NATO-hoz, és a nyugatiakkal ellentétben nem hittek az örök béke lehetőségében. Az ukrán válság következményeként azonban megváltozott a hozzáállás. A liberális vélemények szembesültek a valósággal: a kelet-európai országos sérülékenyek, törékenyek, és rosszul védettek.

De hogyan lehet elrettenteni Vlagyimir Putyint?

Az elrettentéshez el kell hinni, hogy egy állam racionális szereplő, és kiszámítható, hogy adott körülmények között mit lép. Hitelesnek kell lennie a megtorlással való fenyegetésnek, ha az elrettentés a cél.

Az első követelmény nem teljesül: a NATO-tagállamok vezetői elismerik, hogy kiszámíthatatlan számukra Putyin viselkedése. Oroszországban egy új állam emelkedik fel, amely nem fogadja el a nemzetközi normákat, talán még annyira sem, mint kommunista elődje. Peter Pomerancev Oroszország-elemző szerint a putyini Oroszország az első „posztmodern diktatúra”. Oroszország kevert üzenetekkel, hirtelen hangnemváltásokkal zavarja össze és osztja meg a nemzetközi szereplőket. Ez rizikóval járó politika, de Putyin eddig könnyedén élt vele.

Az orosz védelmi költségvetés növelése és az új fegyverek hadrendbe állítása viszont nem szimuláció. Oroszország öt év alatt ötven százalékkal növelte védelmi kiadásait, míg a NATO egyes tagjai 20-40 százalékkal csökkentették a kiadásaikat. Eközben információs háború is zajlik: míg a Szabad Európa Rádiót és hasonló intézményeket megszorítások érik, Oroszország cinikus kifinomultsággal építi dezinformációs hálózatát. Mindezek alááshatják az európai stabilitást.

A kelet-európai államok a NATO-tól és az EU-tól várják a biztonságuk garantálását, de ezek a garanciák törékenynek tűnnek. Ma 30 ezer amerikai katona állomásozik Európában, de több amerikai katona van Hollandiában mint Kelet-Közép-Európában. Egyszerűen nem képzelhető el, hogy az USA nukleáris fegyvereket vetne be, ha Oroszország megszállná Észtországot.

Oroszország ma új közepes hatótávolságú fegyverekkel kísérletezik, ami miatt aggódhatnának a kelet-közép-európaiak. De Obama amerikai elnök sem veszi elég komolyan a helyzetet: nem akarja Moszkva vádolásával feszíteni a helyzetet. Míg Putyin erőpolitikája a valóságosnál erősebbnek láttatja Oroszországot, addig Obama politikája alulbecsüli azt.

Eközben az európai önvédelem csak álom marad, hiszen nincs európai hadsereg, ami ezt megteremthetné. És nem is látszik valószínűnek, hogy egy ilyen hadsereg létrejön.

Ráadásul Európa biztonságpolitikai ambícióival egy időben az látszik, hogy az európai államok csökkentik a védelmi kiadásaikat. A NATO 28 tagjából csak négyen teljesítik azt, hogy a GDP 2 százalékát költsék védelemre. Nagy-Britannia épp az elmúlt években hajtott végre hatalmas megszorításokat a védelmi kiadásokon. Chirac volt francia elnök már korábban beszélt arról, hogy Európa nem tud létezni egy európai hadsereg nélkül - a nagy európai projekt nem lenne kész hadsereg hiányában.

Mit lehet tenni?

Európának többet kell költenie a védelemre. Az amerikaiak nehezen igazolnák az európai USA-jelenlétet és a védelmi kötelezettségeiket, ha maguk az európai államok nem veszik komolyan a védelmi kiadásokat - hiszen egy állam legfontosabb feladata a saját polgárainak védelme a külső fenyegetésekkel szemben. Van értelme az állandó katonai jelenlétnek a Baltikumban: az ukrajnai orosz agresszió, az Ukrajna egységét és szuverenitását szavatoló 1994-es budapesti memorandum megsértése indokolhatna egy ilyen lépést. A NATO gyorsreagálású erejének megteremtése üdvözlendő, de nem elég: nagyszabású katonai gyakorlatoknak kellene következniük. Szükség van egy robusztus európai rakétavédelmi rendszerre, aminek előkészítését 2009-ben az Obama-kormányzat állított le. Emellett a cyberhadviselés és a milíciák használata is fontos ügy.

Mindezeken túl szigorúan fenn kell tartani az EU és az USA által Oroszországgal szemben hozott szankciókat, amelyek nagy terheket jelentenek az orosz gazdaságnak és Putyin köreinek. Fontos rámutatni az Oroszországot vezető körök kriminalitására.

Putyin alatt olyan útra lépett Oroszország, amivel pária állammá válhat; de Putyin is tisztában van azzal, hogy a manőverei és posztmodern politikai színháza visszacsaphatnak rá. Putyin megváltoztatta a Nyugattal folytatott játszma szabályait, de hiba lenne azt hinni, hogy neki vannak a legjobb kártyái.

A legfontosabb az, hogy az amerikai és európai politikai elit szembenézzen a ténnyel: a béke és a stabilitás nem önmaguktól léteznek, és ha a béke megőrzendő, akkor azt valakinek tényleg meg kell őriznie. A védelem nem olcsó mulatság, de – ahogy Adam Smith, a nagy skót közgazdász megfigyelte – fontosabb, mint a bőség és a gazdagság.