Kell-e nekünk Pride?

2013. július 01. 16:00

Nem homofób ultrák és rózsaszín tangás fiúkák, hanem hétköznapi meleg-, pontosabban lmbtq-aktivisták vitatkoztak egymással arról, szükség van-e a Pride-ra és különösen a felvonulásra. A Humen Magazin Kell-e nekünk Pride? című vitaestjén szó esett arról: az elmúlt években már nem történtek erőszakos események a felvonulás körül. A vitán elhangzott: a magyar társadalomra hiába akarjuk ráhúzni a homofób jelzőt, „kifejezetten jól vizsgázik ebben a kérdésben”; a mozgalom pedig még mindig csak egyszerűen arról szól: „vállald önmagad, és a többiek is el fogják fogadni a másságodat”.

2013. július 01. 16:00
Hercsel Adél

Tegyük föl, hogy az újságírót 2013 júniusában megkéri a szerkesztője, hogy dobjon föl egy aktuális témát, ami biztosan parázs vitát fog kiváltani az olvasóközönség körében. Az újságírónak ilyenkor akkor is a Budapest Pride jutna eszébe, ha nem kapott volna meghívást a meleg kulturális magazin, a Humen Magazin június 27-i, Kell-e nekünk Pride? című vitaestjére. Az újságíró ilyenkor fölkapja a fejét, hiszen azzal a különös szituációval találkozik, hogy a nagy Pride-kérdést nem szivárványszínű melegzászlótól megvadult, melegkultúrából mérsékelten kiművelt ultrák teszik föl két kordonbontás között; hanem a meleg társadalom tagjai érvelnek a Pride mellett, vagy éppen a Pride ellen. Az újságíró a vitaest kezdetén, amikor Kanicsár Ádám András, a Humen Magazin főszerkesztője - egyben a beszélgetés moderátora -, fölvezeti a témát, még jobban meglepődik, mert kiderül, hogy a Humen Magazin szeptemberi számában egy kemény hangú Pride-ellenes cikk jelent meg Szincsák Gergő Bendegúztól.

Nem véletlenül ült az est résztvevői közt a Soha többé Prájdot című cikk szerzője, aki mind a Humen Magazin hasábjain, mind az est folyamán kifejtette, hogy meglátása szerint hiba a Pride-ot a méltóság meneteként vagy a meleg büszkeség napjaként említeni, mert „immáron sokadszorra is bebizonyosodott, hogy nem szolgálja az elfogadás célját, nem segíti elő a társadalmi integrációt. S nem büszkeségre okot adó, mert az, hogy valaki melegnek született, az egy olyan végzet, amit az ember nem maga választ. Ami pedig akaratunkon kívül történik, az nem könyvelhető el személyes kudarcként, vagy érdemként. A végzetet, csak tisztességesen, becsületesen el kell fogadni” - írja Szincsák Gergő. A szerző a beszélgetés folyamán hozzátette, hogy ő nem Pride-, hanem felvonulás-ellenes cikket írt. Az újságíró ekkor megáll egy pillanatra, hogy végiggondolja: mennyire van fogalmi zavarban a Pride-ként emlegetett vonulással, és általában a meleg társadalom legdivatosabb politikailag korrekt megnevezésével kapcsolatban, ha eddig nem tudta, hogy a Budapest Pride nem csupán a felvonulást jelenti?

Szerencsére még mielőtt Vig Dávid és Merész Gabriella, a Budapest Pride meghívott szervezői megvédenék a rendezvényt, fölvilágosítják a vitaest közönségét, hogy a Budapest Pride valójában egy hetvennél is több kulturális megmozdulást – többek között az utcai felvonulást - magába foglaló egyhetes eseménysorozat, amely 22 budapesti, és néhány vidéki helyszínen zajlik. Vig Dávid azt is elárulta, hogy az első meleg-leszbikus kulturális rendezvényt 1993-ban a Toldi Moziban tartották, az első Budapest Pride-ot melegfelvonulással együtt pedig 1997-ben rendezték a meleg büszkeség aktivistái. A Budapest Pride kulturális programszervezője azt is elárulta, hogy a meleg büszkeséget csak növeli, hogy mi ma már Közép-Kelet-Európa legnagyobb Pride-jával büszkélkedhetünk. (Az újságíró ilyenkor összevonja a szemöldökét, mert tudomása szerint nincs igazán kivel versenyezni, hiszen a mi régiónkban a zágrábin és a prágain kívül más Pride-ot még csak hírből sem ismerhetünk.)

*

Közép-Kelet-Európa legnagyobb meleg kulturális rendezvényéről az is kiderült, hogy legfőbb célkitűzése a „melegek láthatóságának biztosítása a többségi társadalom előtt”. Merész Gabriella matematikus, a Budapest Pride fundraisere hozzátette: azokat várják a rendezvényre, akik azonosulni tudnak a Budapest Pride hivatalos honlapján, közzétett célokkal; például egy olyan világ víziójával, ahol a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer embereket a hétköznapokban nem éri rendszeres hátrányos megkülönböztetés nemi identitásuk és/vagy szexuális orientációjuk miatt. A vonulók egy homofóbia, rasszizmus, transzfóbia és egyéb fóbia-mentes Magyarországon szeretnének élni, ahol nem kell nap, mint nap a többségi társadalom ellenszenvével, elnyomásával szembenézniük; és ahol nem kell a kívülről rájuk kényszerített szerepekkel és normákkal azonosulniuk. Egy olyan országban szeretnének szabadon, félelem nélkül élni, ahol „a sokszínűség érték, az emberek elfogadják magukat és egymást, felismerik az önismeret fontosságát, és aktívan tesznek közvetlen környezetük és a társadalom jobbá tételéért”.

Arról már a június 30-án startolt 18. Budapest Pride-ról szóló sajtóközleményből értesülök, hogy a melegfelvonulás és a Meleg Méltóság Menete kifejezés sem ildomos, mert ezek állítólag kirekesztik közösségük tagjai közül a leszbikus, a biszexuális, a transznemű és a queer embereket. A Pride szervezői a homoszexuális szó használatától is óva intenek bennünket, mert az identitásukat kizárólag a szexualitás oldaláról, orvosi jelleggel közelíti meg, éppen ezért közösségük tagjai sem nevezik magukat így. A július 6-i rendezvény hivatalos megnevezése tehát Budapest Pride Felvonulás, a homoszexuális és a meleg helyett pedig az LMBTQ-emberek (elembétékú) kifejezést kell használunk. „A homoszexuális hajlam, illetve irányultság, beállítódás helyett a nemi identitás és szexuális orientáció kifejezést célszerű használni, mert pontosabban fejezi ki a fogalom tartalmát” – hirdeti a sajtóközlemény. 
 
De pontosan mégis kiket takar a sajtóanyagban és a beszélgetés folyamán „közösségünkként” emlegetett közösség? Főleg, ha már tudjuk, hogy a Pride jelenség megosztó az „elembétékú” emberek között is? A huszonhárom műhelybeszélgetést, hét kiállítást, hat bulit, két koncertet, színházi bemutatót, irodalmi felolvasóestet, síremlék-koszorúzást, vallási programot és rapid randit is magába foglaló rendezvénysorozatot hivatalosan a non-profit Szivárvány Misszió Alapítvány szervezi. Merész Gariella és Vig Dávid elmondásából kiderült, hogy évente mintegy háromezer ember megy el vonulni, tehát a rendezvénynek bőven van relevanciája. A vitaest résztvevői között ült a pontos statisztikák ismerője, Dombos Tamás, a Magyar LMBT Szövetség ügyvivője is, aki egy 2010-ben készült, melegekkel kapcsolatos szociológiai kutatással készült a beszélgetésre.
 
A melegek jogaiért küzdő szociológus elmondta, hogy három évvel ezelőtt 1700 meleget kérdeztek meg a Pride-hoz való hozzáállásukról. A kutatásból kiderült, hogy 9%-uk vonul föl rendszeresen a Pride-on, 10%-uk régebben fölvonult, viszont ma már nem veszt részt a rendezvényen. Közülük a legtöbben (41%), azzal indokolta távolmaradását, hogy a Pride-ot már nem tartja a legjobb eszköznek a célok eléréséhez: sokan túl szélsőségesnek, kontraproduktívnak tartják az eseményt. Emellett a leggyakoribb ellenérv a félelem volt: sokan attól tartanak, hogy valamilyen hátrány éri őket a munkahelyükön, ha kiderül a tudósításokból, hogy ő is látogatja a rendezvényt. Az esélyegyenlőségi szakértő egy másik felmérés eredményéről is beszámolt, ami kimutatta, hogy ma a magyar lakosság 45-50%-át zavarná, ha meleg lenne a szomszéd. Nagyjából a kétezres évekre állt be ez az elégedettségi szint, ami a mai napig uralkodik.
 
Dombos Tamás szerint ehhez a Budapest Pride-nak nincs túl sok köze: mindezért inkább az a világszinten uralkodó szégyendiskurzus felelős, ami gyerekkorunktól kezdve azt sulykolja belénk, hogy „másnak” lenni szégyen, az azonos neműek iránti szexuális vonzalom pedig bűn. A szakértő elmondta, hogy a meleg büszkeség mozgalom mindezek leküzdésére jött létre a hatvanas években, és a mai napig arról szól, hogy „vállald önmagad, és a többiek is el fogják fogadni a másságodat”. Dombos szerint az már egy másik kérdés, hogy ez a modell, ami magába foglalja a Pride-ot is, mennyire tud hatékonyan változásokat elérni. Főleg, ha egy csomó negatív sztereotípia kapcsolódik a Pride-hoz – merült föl a kétely Kanicsár Ádám András révén.
 
Vig Dávid a kérdésre lecsapva elmondta, hogy a felvonuláson nem kell rózsaszín flitteres tangában rohangáló félmeztelen férfiaktól tartani: többségben lesznek a kockás ingesek, és más „normális, hétköznapi” öltözékben megjelenők. Azt is hozzátette, hogy az elmúlt években a fizikai erőszak is megszűnt a Pride-on. Tudomása szerint 2-3 éve senkit sem bántalmaztak, idén is lesz kordon, és a felvonulás résztvevőinek testi épségéért felelős rendfenntartó erő. Dombos Tamás elmondta: nem rendelkezünk pontos kimutatásokkal a melegeket ért gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban. Az azonban biztos, hogy a Háttér Társaság a melegekért munkatársaihoz hetente érkeznek bejelentések melegeket ért inzultusokról, de szinte egyikből sem lesz rendőrségi ügy. A kutató szerint nagyon rosszul állunk: az „elembétékú” emberek ma Magyarországon nem csak jogi, hanem más szempontból is rendkívül kiszolgáltatottak.
 
*
 
Szincsák Gergő Bendegúz szerint mindezt nem érdemes túldimenzionálni. Ő azt tapasztalja, hogy a magyar társadalomra hiába akarjuk ráhúzni a homofób jelzőt, „kifejezetten jól vizsgázik ebben a kérdésben”. Míg a skandináv országokban 25%-nyi bűncselekményt követnek el a melegek ellen, addig ez hazánkban mindössze 8%. Ezért szerinte a Pride elembétékú felvonulása inkább provokáció a többségi társadalom számára, mintsem érzékenyítés. Egyszerűen arról van szó: „irreleváns, mi van külföldön: érdektelen, mekkora tömegek ünnepelnek Londonban vagy Rióban. A magyar néplélek más lelkületű. Nem a felvonulós fajta. Ha pedig a tolerancia zászlaja alatt vonul az ember, akkor joggal várható tőle, hogy ő is önmérsékletet, elfogadást és magértést tanúsítson másokkal szemben, ebben az esetben a többségi társadalommal szemben”.
 
A Humen Magazin publicistája azt is elmondta, hogy meglátása szerint a szolidaritás érzését lényegesen növelné, ha a melegek jótékony akciókkal hívnák föl magukra a figyelmet: például ételosztással, ruhagyűjtéssel vagy homokzsákpakolással. Ha a parádézás helyett az elembétékú emberek azt próbálnák bebizonyítani, hogy ők is hasznos és értékes tagjai a társadalomnak, akkor joggal várhatnának el több tiszteletet és elfogadást. A Pride szervezői mély értetlenségüket fejezték ki a homokzsákpakolással kapcsolatban: Merész Gabrierral úgy fogalmazott: „nem kell melegnek lennem ahhoz, hogy elmenjek homokzsákot pakolni: az elembétékú embereknek nem kell bebizonyítaniuk, hogy hasznos tagjai a társadalomnak”.
 
Vig Dávid szerint már rengeteget tettek a Pride programjainak megszervezésével a meleg közösség elfogadtatásáért. Ezen túl ő sem érti, hogy miért kellene valakinek kétszer annyit teljesítenie, csak azért mert férfi létére a férfiakat szereti. Őt például a munkahelyén még soha nem érte hátrányos megkülönböztetés. Dombos Tamás visszatérve a statisztikákhoz, fölhívta a figyelmet a realitásra, miszerint egy vidéki iskolában általában összevernek egy 16 éves fiút a Jobbik szimpatizáns osztálytársai, csak azért mert „buzi”. Szincsák Gergő Bendegúz ezért is gondolja úgy, hogy a melegeknek be kell látniuk, akár tetszik, akár nem, hendikeppel indulnak az életben; és egész életük folyamán küzdeniük kell azért, hogy ezt a hátrányt képesek legyenek ledolgozni. 
 
Vig Dávid egy másik valóságnál maradva elmondta: optimizmusra adhat okot, hogy akinek az év folyamán nincs lehetősége arra, hogy megélje elembétékú identitását, a Budapest Pride egy hete alatt ezt most megteheti. A Pride szervezője úgy véli, hogy már ez is óriási eredménynek számít, bár az igazán nagy eredmény az lenne, ha a melegek hazai elfogadottsági szintje ott tartana, hogy már Pride-ot és felvonulást sem kellene tartani. Igen, ezzel egészen biztosan az elembétékú, az egyszerű meleg és a magyar társadalom többsége egyet tud érteni.
Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 135 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Felebarát
2013. július 03. 17:44
mi a rákért kell erről naponta cikkezni... csinálják, egy nap azt hello... mi a rakért kell ezt mainstream médiában nyomni... aki kiváncsi rá, az majd elmegy...
justiceforhungary
2013. július 02. 13:57
''Kell-e nekünk Pride?'' NEM KELL got it ?
szalámis hegedű
2013. július 02. 13:49
Én a buzi nemezis véleményére vagyok kíváncsi.
qccqccqcc
2013. július 02. 13:40
Libajnai férfistreptese-t nézett, tudtátok? http://hvg.hu/itthon/20130701_pride_megnyito_bajnai#rss
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!