Hogyan neveljünk állampolgárokat? Vita a diákok közéleti ismereteiről

„A jelenlévők életkora alacsonyabb, mint az egyes pártok rendezvényein szokott lenni, ez már egy pozitívum” – kezdte megnyitóját a konferenciát szervező Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója, Csizmadia Ervin. A rendezvényre azért kerítettek sort, mert szerettek volna egy pártoktól független „új dimenziót nyitni” az oktatással kapcsolatos diskurzus terén. Csizmadia felhívta a figyelmet: a politikai nevelés Európa más országaiban régóta jelen van, hiszen demokratának nem biztos, hogy születik az ember.

Az Oktatási Államtitkárság részéről a beszélgetésen Thaisz Miklós, az államtitkárság oktatási kabinetjének politikai tanácsadója volt jelen. Mint elmondta, az eredetileg felkért Hoffmann Rózsa adott időben „egy hasonlóan izgalmas fórumon” Hódmezővásárhelyen pedagógusoknak tartott előadást, ezért nem tudott eljönni. Helyette azonban a papírkötegekkel érkezett szakember rögtön választ adott a szervezők által feltett kérdésekre. Arra, hogy „lehet-e demokráciában állampolgárokat nevelni?” úgy felelt: másképp nem is lehetne. „Állampolgárokat demokráciára nevelni csak demokráciában van értelme, demokráciára nevelni pedig nemcsak lehet, hanem kell is” – fogalmazott. Intézménye képviseletében kijelentette: „olyan nevelést akarunk adni a fiataloknak, amely képessé teszi őket a felelős döntések meghozatalára”.

A szervezők által a plakáton feltett másik kérdésre, miszerint „nevelhető-e a magyar társadalom?” Thaisz Miklós úgy felelt: igen; „ha nem így gondolnánk, nem adtunk volna az új, Nemzeti Köznevelési Törvény nevet a régi Közoktatási Törvénynek”. Elmondta azt is, a témában a kulcsszereplők a pedagógusok, rajtuk múlik ugyanis, hogy milyen nevelést, oktatást kap a gyerek. „A jó tanár hiteles személyiség, őszintén adja magát, képes differenciálni a különböző képességű gyerekek között, képes önreflexióra” – sorolta az erényeket Thaisz. A jó tanár és az új Nemzeti Köznevelési Törvény kapcsolatáról a tanácsadó úgy beszélt: utóbbi a pedagógusi életpályamodellel és a pedagógusok szakmai ellenőrzésével biztosítja előbbit. Felidézte: „két éve még középiskolában történelmet tanítottam, és ne mondják meg az államtitkár asszonynak, de sohasem vettem kezembe a közoktatási törvényt”. Thaisz kifejtette: idáig hiába írtak le bármit az alaptantervben, vagy kerettantervben, hogy a tanárok tényleg aszerint haladtak e az iskolákban, azt nem ellenőrizte senki.

Az államtitkárság tanácsosa ugyanakkor elmondta a Nemzeti Alaptantervről (NAT): nem nagyon van benne olyan, ami korábban is jelen lévő dolgokat húzna át, viszont bővült néhány részlettel. Ezek között említette az erkölcsi nevelést és szolidaritást, a nemzeti és európai azonosságtudat hangsúlyozását, a honvédelmi- és gazdasági ismeretek bevezetését, a fenntarthatóságra, környezettudatosságra, médiatudatosságra nevelés fontosságát. Tantárgyközi elemként az erkölcsi, illetve jogi tudatosságot, az önismeretet, valamint fogyasztóvédelmi ismereteket emelte ki. Mindezek bevezetésével kapcsolatban Thaisz elmondta: „nem provokatív ez a megközelítés, ha LMP-s lennék, ez akkor is tetszene”. A készülő dokumentumokról közölte: jelenleg egy munkaanyag nyilvános, de talán már az sem aktuális, hiszen „kollégái a négy napos ünnepet is ezzel töltik majd”.

Az erkölcstan-etika tantárgyakról az egykori történelemtanár részletesebben beszélt. Mint mondta, általános iskolában 1-8. osztályig lesz kötelező a tárgy, illetve erkölcstan helyett hittan lesz választható. „Az erkölcs tanítása ugyanakkor nemcsak e tantárgy feladata, a tanár személyiségével is erre kell, hogy neveljen” – vélte. Az erkölcstan tantárgy nem kész válaszokat kínál, hanem sokoldalú megvilágítással önismereti és kapcsolatkezelési ismereteket nyújt. „Nem az lesz erkölcstan órán, hogy aki abortuszt követ el, az pokolra fog jutni” – szögezte le többször is.

Thaisz kiemelte: a NAT-ban a társadalmi és állampolgári ismeretek is nagy hangsúllyal szerepelnek. Arról is beszélt, hogy rengeteg tantárgy, azokon belül pedig még több téma van, amelyek kapcsán felmerülhet a demokráciára nevelés. Megjegyezte: még a NAT-kritikusoknak is tetszett, hogy az államhoz kapcsolódó témákat visszatérő módon kell majd tárgyalni. A tanároknak e téren teljes módszertani szabadsága van, „ellentétben azzal, amit a sajtóban olvashattak” – mondta a volt tanár, aki felidézve saját élményeit beszámolt arról: sikeres volt, amikor tanóráin vitát szervezett az általános választójogról.

Thaisz Miklós beszélt a 2016-ban bevezetésre kerülő iskolai közösségi szolgálatról is, miszerint a 9-11. évfolyam három éve alatt a diákoknak 50 óra közösségi szolgálat lesz előírva. Hozzátette: ebben az időtartamba az előkészítés és a feldolgozás is beletartozik, illetve hogy a bevezetésre azért szükséges több évet várni, hogy a „visszamenőleges hatályt véletlenül se kövessük el”. A program céljaként Thaisz a közösségi szemléletváltást nevezte meg. „A magyar társadalom individualizálódott és komoly lépéseket kell tenni az aktív állampolgárságra nevelésben” – mondta, hozzátéve: „egy ilyen feladat által olyan kompetenciákat sajátíthatnak el a diákok, amik egész életükben hasznosnak bizonyulhatnak”.

„Joggal kérdezhetnék, hogy ha kötelező, akkor miért önkéntes?” – vetette fel a szakember, majd önmagára úgy reagált: mert a diákokra lesz bízva, hogy milyen tevékenységet végeznek. Hozzátette: segíteni fogják őket konkrét lehetőségek listájával, de azt a fiatalok is bővíthetik. A pedagógusok, mentorok és iskoláik munkáit egy európai uniós TÁMOP-os projekt útján finanszíroznák. „Nem minden tervünk áll ilyen jól előkészített állapotban, de az önkéntesség miatt nem aggódom” – jelentette ki Thaisz.

Emlékeztetett: a kezdeményezésnek több európai előzménye van. Ezek között említette, hogy 2011 az önkéntesség európai éve volt, illetve az ENSZ egy felmérését, amelyből kiderült, hogy az önkéntesség mértéke és az ország fejlettsége között szoros összefüggés van. Thaisz később arra is emlékeztetett: Magyarország soros EU-elnökségi időszakában az oktatási miniszterek gödöllői informális találkozóján elhangzott, az unió rendkívül fontosnak tartja az aktív állampolgársághoz szükséges kompetenciák meghatározását. Elmondta azt is: a válság a gazdasági, pénzügyi ismeretek oktatásának fontosságára helyezte a hangsúlyt. A gödöllői dokumentumok ismertetésekor az is kiderült, a tanulás során a diákok számára fontos a saját élmény, amelyre például a diákönkormányzati tevékenység során tehetnek szert. A külföldi anyagok a civilekkel, nonprofit szervekkel és a szülőkkel történő együttműködést, valamint a tanárok szerepét is kiemelte. „Mintha a saját programjainkból olvasnék, pedig ez még mindig az EU-s anyag” – jegyezte meg a szakember.

Arról, hogy a magyar diákok az osztálykirándulás keretében állami támogatással utazhatnak majd külföldi, magyar lakta területekre, Thaisz úgy beszélt: EU-s alapkövetelmény, hogy utazzanak a fiatalok, ebből nem lenne szerencsés kihagyni a határon túli területeket. A Nézőpont Intézet részéről Fodor Csaba erre később úgy reagált: a külhoni magyarsággal szemben fokozatosan elhatalmasodna egy kishitű megközelítés, ha nem szerveznének oda kirándulásokat. Kiemelte, ő ezt „nagyon fontosnak” tartja, és úgy véli „ez a külhoniaknak is pozitív üzenet”.

Demokráciára sérült demokráciában?

Thaisz Miklós előadása után öt független szervezet munkatársa ült asztalhoz, hogy reagáljon az elhangzottakra, illetve választ kapjon felmerült kérdéseire. Elsőként megkapva a szót Böcskei Balázs az Intézet a Demokratikus Alternatíváért képviseletében elmondta: a politikai kiábrándultság tartós dolog, 2010 végén a fiatalok háromnegyede a politikából kiábrándultnak vallotta magát. „Ha a fiatal mindenhol azt olvassa, hogy gond van a különböző politikai, demokratikus intézményekkel, akkor hogyan lehet a nevelési programok által rávenni arra, hogy társadalmilag aktív legyen?” – vetette fel. Thaisz Miklós erre úgy válaszolt: az önkéntesség független a pártpolitikától.

„Meglehetősen jó Nemzeti alaptantervvel állunk szemben, hiszen közösségbe próbálja forrasztani a diákokat” – vélte Fodor Csaba. A Nézőpont Intézet munkatársa szerint ez megoldást jelenthet a Magyarországon egyre inkább elterjedő mentális válságra. „Sok fiatal van itt, nyilván mindenkinek lesz gyereke, úgyhogy össze tudja majd hasonlítani mi volt és mi lesz” akkor, ha a program végbemegy – mondta.

Keil András a Republicon Intézet részéről azt emelte ki: bár Thaisz, illetve az általa ismertetett dokumentumok szerint kulcsfontosságú a pedagógus szerepe, szerinte inkább a diák a kulcsszereplő. „Így más modell kristályosodna ki arról, hogyan kell a demokráciát megtanítani” – tette hozzá. Az államtitkárság munkatársa úgy vélte, ez „kiforgatása” annak, amit ők megfogalmaztak. „Minden kutatás azt mutatja, hogy a pedagógusok a kulcsszereplői az oktatás sikerességének, de az, hogy a gyerekért van minden, az evidencia” – mondta Thaisz.

A tanárokat is osztályozzák

Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet részéről az új alaptantervet hasonlította annak elődjéhez. Meglátása szerint „sok újdonságot nem jelölt ki a kormány, számos bekezdést egy az egyben átemelt”. Ennek ellenére Filippov úgy látta, a szöveg sok mindent nem tisztáz, amit kellene. Ezek közül a módszertani kérdéseket említette, aláhúzva, hogy Magyarországon a frontális módszer teljesen idegen, és más megközelítésre lenne szükség. „Problémás, hogy történelemtanítással tudjuk le az állampolgári ismereteket, és nem lehet elvárni a történelemtanároktól sem, hogy ezt is elvigyék a vállukon” – mondta.

Az Oktatási Államtitkárság oktatási kabinetjének politikai tanácsadója erre azt felelte: valóban sok részt átemeltek, de kiegészítették közműveltségi és egyéb tartalmakkal. „Ami jó, azt miért törölnénk el?” – kérdezett vissza. A módszertani kérdések hiányosságaihoz annyit fűzött hozzá: a pedagógusok e téren szabadságot élvezhetnek, de a NAT áttételesen utal a módszertanra. A történelemtanárok szoros tanmenetével kapcsolatban Thaisz közölte: „ellenőrizni fogjuk a pedagógusokat, hogy teljesítenek-e, vagy továbbra is csak '45-ig jutnak el a történelem órákon”. Megjegyezte: ha a mulasztás beigazolódik, annak foglalkozási következményei is lehetnek a későbbiekben. Mint mondta, válságban, amikor mindenkinek nehézségei vannak, akkor a tanár a minőségi munkáért fog több pénzt kapni. „Az is igaz, hogy nem lehet megélni 90 ezer forintból, csak ne ezért kapjon több pénzt.” Thaisz úgy vélte, a pedagógus szakmai ellenőrzése a legjobb módja annak, hogy „arra sarkalljuk, hogy hatékonyabban dolgozzon”. Hozzátette: az is nagyon fontos eszköze lehet ennek, hogyha a diákok véleménye megjelenhet a tanárok értékelésében.

Filipov Gábor később konkrétan kérdezett rá: mi a kormány álláspontja, legyen önálló tantárgy az állampolgári ismeretek, vagy elegendő a történelem tárgy keretein belül tanítani azt? A módszertani szabadság egy ilyen különleges tárgy esetében a legjobb dolog? „Nem látom az irányokat illetve hogy elindult volna egy diskurzus a kormányban” – jegyezte meg. Thaisz úgy válaszolt, szerencsésebb, ha a történelem tárgy része az állampolgári ismeretek, még ha minden más tantárgynak is része ez. „Azért jobb, ha nem önálló, mert mint volt gyakorló tanár tudom, hogy végzősként a gyerekek csak az érettségi tárgyakra figyelnek, és a történelem részeként ezt is komolyabban veszik majd.”

16 vagy 18: szembe Európával?

A szervezők, a Méltányosság Politikaelemző Központ (MPK) részéről Paár Ádám volt jelen. Szerinte tényleg nem egyszerű a végzés évéig befejezni a tananyagot. Paár ezt követően leszögezte: különbséget kell tenni a kormányzat tevékenysége és az oktatáspolitika között. Böcskei Balázs később egyértelműen jelezte: ő egyáltalán nem határolná el a két területet.

Paár Ádám ezt követően az MPK köznevelési törvényre vonatkozó elemzését ismertette. „Úgy látom, hogy ez a kormány az oktatáspolitika területén is belevágott olyan reformokba, amiknek már igencsak itt volt az ideje, de hiányolom többek között a tanárképzés fontosságának felismerését” – mondta. Felhívta a figyelmet: más országokban „ebbe iszonyatos erőforrásokat feccöltek”. „Legproblematikusabb számomra a tankötelezettség korhatárának csökkentése: Anglia is éppen emeli 16-ról 18 évre emeli” – ismertette. Egy elemzésére hivatkozva közölte: ha az USA-ban tovább tartanák az iskolarendszerben a diákokat, az az állam GDP-jére jelentős pozitív hatást gyakorolna. „Számomra érthetetlen, hogy a kormány épp szembemegy a nemzetközi tendenciákkal, ráadásul éppen a válság negatív hatásai mellett” – jelentette ki.

„Arra a problémára, hogy több szakmunkásra van szükség, nem megoldás az elméleti képzés csökkentése a szakmunkásképzőkben” – hozott fel egy újabb témát. „Én a művelt, nyelveket beszélő szakmunkás ideáját szeretném” – mondta Paár.

Thaisz az elhangzottakkal kapcsolatban elmondta: a tanárképzést az államtitkárság fontosnak tartja, és a 2013-mal bevezetésre kerülő életpályamodell sok változást hoz majd. A tankötelezettség kapcsán kialakult nézetkülönbsége szerinte álvita, mert „20 országban 16 év vagy kevesebb a tankötelezettség korhatára”. Hozzátette: „az iskolai lógások legnagyobb arányban a 16-18 évesek körében jelennek meg, ezt szeretnénk csökkenteni”.

Államfő vagy kormányfő?

Fodor Csaba úgy vélte: elfogadhatatlan, hogy ha az állam esélyt kínál a tanulásra, de a diák nem azzal tölti idejét – így az adófizetők pénzét pocsékolja –, akkor neki más, felzárkóztató lehetőséget biztosítanának. Fodor a továbbiakban arról beszélt, hogy a tudatosságra nevelés precízebb kifejezés a demokráciára nevelés helyett, hiszen „sok fiatal az államfő és a kormányfő fogalma között sem tud különbséget tenni. Bár lehet, hogy ezt a hiányosságot a médiának köszönhetően sokan pótolták az utóbbi időben” – jegyezte meg. A Nézőpont Intézet munkatársa azt is elmondta, hogy sokan nincsenek tisztában a piacgazdaság alapvető fogalmaival sem, ami tudatossági deficit felhalmozódásához vezethet. „Ezek az emberek be fognak dőlni” – vélte.

Ösztönözni érdemes, hogy az egyes iskolák között legyenek csereprogramok, mert a közegváltás során a diák olyan alapvető élményekkel találkozhat, amelyek jelentős hatással lehetnek rá, ezeket később kamatoztathatja – mondta Fodor. Később Paár Ádám is hasonló ötlettel állt elő: a gyerekeket el kell vinni olyan helyekre, ahol találkozhatnak rosszabb körülmények között élő társaikkal. Véleménye szerint erre a több szempontból is kettészakadt ország miatt van elsősorban szükség.

A Nézőpont Intézet munkatársa arról is beszélt, hogy az oktatás-nevelés átalakítása komplex rendszer, „nem az államtitkár asszony ül a gömb tetején és kapargatja azt”. Megjegyezte, előre nem látható, milyen eredményt hoz majd az a változási folyamat, ami megkezdődött. „Kormányzati jósda még nincs – reményeim szerint nem is lesz – ezzel is ellensúlyozva a korábbi kormányok tevékenységét” – élcelődött.

Elrettentő az erkölcsi nevelés

Paár Ádám a Méltányosság vizsgálatának további eredményeit ismertetve beszámolt arról: az, hogy melyik párt veszi kézbe az ország irányítását, az csak a felszín, nem ez határozza meg az ország sorsát. A sorsot véleménye szerint a társadalmi kohézió határozza meg. „Társadalmi kohézió nélkül sem versenyképes társadalom, sem kiegyensúlyozott gazdaság kialakulása nem lehetséges” – közölte, hozzátéve: a kohézió kulcsa a köznevelés rendszere. Elmondta, ebben az állampolgári nevelés különösen fontos szerepet játszik, de az sajnos nagyon hiányos Magyarországon. „A társadalom egésze demokratikusság szempontjából neveletlennek tekinthető” – jelentette ki.

Egy fogalmi problémát is felvetett Paár: az állampolgári nevelés egy német kifejezés fordítása, mert a német országokban az állam volt az elsődleges szereplő. Az angolszász országokban ugyanakkor egy árnyalatnyi különbséggel eltérő nézőpont alakult ki, ott az aktív állampolgárságra helyezték a hangsúlyt. „Mi a Méltányosságban úgy gondoljuk, hogy mindkét értelmezést integrálni kell a nevelésbe, a kontinentális és az amerikai, társadalmi részvételt sarkalló értelmezést is” – közölte. Példaként elmondta, kiváló állampolgári nevelést sikerült megvalósítani Franciaországban és a modern Németországban. Megjegyezte, az erkölcsi nevelés kifejezéstől a baloldali liberálisok hátrahőkölnek, „pedig közerkölcsöket igenis tanítani kell”. „Ha Franciaországban ez nem volt probléma, akkor Magyarországon sem kell, hogy az legyen.”

„Nem vagyunk idióták sem, nem gondoljuk, hogy az állam önmaga képes megoldani ezt a feladatot” – folytatta. Kifejtette: egy norma akkor válik általánossá, ha az egyén belső késztetésből engedelmeskedik annak. „Az internalizálás azt kívánja, hogy már legkisebb kortól találkozzon a gyerek az állampolgári neveléssel” – mondta, megjegyezve, az oktatás és nevelés mellett a tömegtájékoztatásnak, médiának, illetve az ifjúsági mozgalmaknak is szerepe van ebben.