A szingliség károsabb a dohányzásnál?

"kutatások igazolják, hogy a szingliség a dohányzásnál és az elhízásnál is egészségkárosítóbb hatású" Ilyet kijelenteni pedig diszkriminatív és ítélkező. De van e mögött egy másik gondolatsor is: Aki dohányzik és elhízott az rossz házasságát juttatja kifejezésre mindezzel!!!!!! A szinglik kevesebbet dohányoznak, kevésbé elhízottak ez azt is jelenti! Tapasztalataimmal is egybevágóan. A házasok miért dohányoznak és híznak olyan sokan? Tudnak rá értelmes magyarázatot, kutatási eredményt mondani? Hogy miért élnek egészségtelenül, holott a legegészségesebb mentális állapotúaknak kellene lenniük? Van válaszom: mert nehéz a megalkuvóknak, érdekkapcsolatot fenntartóknak saját magukkal szembenézniük. A szingli ezt megteszi, hiszen kénytelen maga megvívni harcait és ideje is van " ", már csak ez okból is egészségesebb a lelke. Amellett különféle csoportokhoz tartozik, családjával kapcsolatot ápol, miért lenne problémás eset? Miért is kellene odaadni magunkat valakinek mindenáron, az "első jöttmentnek", ha egyszer másnak szeretnénk, akire pedig várakoznunk kell? És hajlandóak vagyunk ezt megtenni addig is fejlesztve önmagunkat és szolgálva környezetünket - legfőképpen és remélem egyértelmű, hogy egy fizetésből, bármekkora is az, mit lehet hízlalni, hát nem a bukszát, hanem megtanulni kevesebbel is beérni. Ez a magatartás lenne annyira káros és elítélendő? Ha még magunk is fejlődünk különösen! Egy első generációs értelmiségi - akiből sok van mostanában - különösen több időt, energiát kell, hogy saját magába fektessen, különben környezete visszahúzza - éppen ezért néhány év után már ő maga is teljesen másként gondolkodik, másként szervezi életét, miért kellene lekötnie magát a környékbeli egyszerű fiatalemberrel, aki legyeskedik körülötte? Szakterületükön ezt figyelembe kellene venni. A többség nem úgy van eleresztve, mint a kutatást végzők, akik nem véletlenül jutottak el oda, hogy kutatók lehessenek. Egy rossz, boldogtalan házasságért? Az ember fejlődése, szelleme-lelke semmit nem számít, csak meglegyen a létszám? Gondolkodjanak már kedves Kopp Mária és társai! Dehogynem számít, mondják, hisz éppen erről nyilatkoztak. Persze, köze nincs a valósághoz. Mert sokan ész nélkül vállalnak családot, nem kellene elítélni azokat, akik megfontoltabbak és mélyebb, valódibb érzésekre, életre vágynak.

Köszönöm, hogy segíteni próbáltál. Mindazonáltal, sajnálom, ha az jön le, hogy gyerek- és családellenes vagyok, ill. előző hozzászólásom alapján is ilyen borúlátónak gondolnak mások. Bár kezdem feladni, hogy végtére is hiába minden erőfeszítés, várakozás, igaz szív, és szárnyalás, rám is éppúgy megalkuvás vár, mint akik 20-25 évesen teszik ezt. Én kifejezetten a fiatalkori családalapítás ellen vagyok, még a 25 éves kort sem találom cseppet sem ideálisnak. Amikor még valójában semmiért nem küzdött meg a lány, és senkiért. Huszon egynéhány évesen gyereket vállalni azt jelenti: nem volt képes várni, semmit nem tett a párjáért, hogy megérdemelhesse. És nem tett semmit saját magáért sem, hogy megismerje valódi önmagát. És elrontják mind a maguk és a mások életét is. Kopp Mária és társai csak ne a fiatalkori felelőtlen családalapítást szorgalmazzák, legyenek szívesek! Csak, hogy darab darab meglegyen a nemzet lélekszáma! Azt viszont szorgalmazhatnák, ha az ember lánya munkanélkülivé válik, legyen valós alternatíva a gyerekvállalás, mert ma egyáltalán nem az! Amikor GYED-et a szülést megelőző év átlagkeresete alapján számolják, és nem számít a megelőző 10 vagy 20 évben mennyi adót, járulékot fizettünk! Teljesen padlóra küldenek hitelek mellett és akkor sem vállalhatok gyereket, ha lassan tényleg kifutok az időből. És hogy korosztályunk miért is szült ilyen kevés gyereket? Nekünk nem volt ingyen tömegképzés, viszont már tanulhattunk, munka és magas tandíjfizetés, költségtérítés mellett. E többes leterheltség mellett még pasizni se volt módunk, nemhogy családot alapítani. Aki pedig ezen az úton megtapasztalta saját erejét, azaz maga taníttatta saját magát, az nem fog leállni ráadásul akármilyen beképzelt férfiúval. Mert úgy, ahogy mi is elvárjuk, hogy a fiúk átlássanak a szitán, hasonlóképpen mi is - főleg aki több erőfeszítést tett életében, könnyen meglátja a férfiúnál is az értéket. Ugyanúgy, ahogy nem tartjuk túlságosan értékesnek a másokat kihasználó nőket. Hiába is tartják magukat felsőbbrendűnek azáltal, hogy gyereket vállaltak, nem kell saját felelőtlenségüket ill. állhatatlanságukat idealizálni, misztifikálni. Nem érzem kudarcosnak az életem, még a szerelem terén sem, mert bár soha nem teljesülhetett még be, mégis messze fölemelt és röptetett. Van, aki kézzel foghatóan is törődik velem. De egy nő hogyan adhatja oda magát - akár csak azért a nemes célért, hogy gyereke legyen - annak, aki ugyan elérhető, de nem a szerelem, és akár várok sok-sok évet ha van aki betölti a szívem, habár csak reménykedni lehet benne. Mégis sokat adott, mert nyilván nem hétköznapi emberek, az erő ugyanis erőt vonz. Bennem nagyon sok erő van, ami tükörképét láttam abban, aki vonz. Mit kezdhetnék egy erőtlen valakivel? A fiatalkori kapcsolatok abban egyenrangúak, egyik félben sincs még semmi erő - csak ösztön, ami egymáshoz tereli őket. De szellemi erő még édeskevés. Annak kellene pedig valamelyest legalábbis kiteljesedni, ami alatt az ember megismeri magát. Van teljesítmény mögötte - simán, hogy diplomát szerzett, ebben az értelemben nem teljesítmény, főleg annak szemében, aki munka mellett is megtette ugyanezt. A nő mindig kiszolgáltatott marad a szülés és csecsemőgondozás környékén, és mások támogatására szorul, anyagiakban is, de legalább mutasson fel előtte valami olyan teljesítményt a munkában is, ami alapján meg is érdemli azt. A katolikus egyház is szorgalmazza a korai, minél előbbi párválasztást és családalapítást - ezt nagyon helytelenítem. Nem kellene a fiatalokat belökni olyan léthelyzetekbe, amelyre még messze nem alkalmasak. Gyerekek gyereket vállalni mégis mire alapozva tehetik ezt? Ezt kell szorgalmazni, a semmire alapozni mind fizikai, mind lelki értelemben? És lesz vagy másokat kihasználó anyagias, vagy éppen mélyszegénységben élő boldogtalan nő és férfi ill. anya,apa. A sok probléma mind ebből, a korai, elhamarkodott családalapításból származik, nem mérték még fel a tisztelt kutatók? Szerintem annyira nyilvánvaló! Szorgalmazzák, hogy egyetemistaként vállalj gyereket, ez normális dolog valóban, hogy a munka eszébe se jusson, meg az sem, hol fognak lakni, megélni? Érdekházasságokra akarják az embereket kényszeríteni? Csak errefelé mutató intézkedéseket hallani folyamatosan, hogy egyedül ne legyen életképes.. Ugye nem? Én igent mondok az életre, de a valódi életre, mint mindig, és nem az álszentre!

Igen, benne van ez is, ami megállapítottál. De a kép messze nem szűkíthető le erre a két szóra ill. jelentésére. A példabeszéd története 5 évvel ezelőtti. S mára barátnőm is érettebben látja a dolgokat. Pedig egyáltalán nem tömtem semmivel a fejét, nem is találkozunk túl sűrűn. Ma mégis eljött hozzám és a szemközti házban néztük a kétgyerekes fiatalasszonyt aki szintén barátnőzött. És tudod mit mondott, azt amit én is: huszonévesen mit csinál ez nő? Mi dolga volt még a két gyereken kívül? Megadták neki a szép házat, szép autót, ott a szülők nagy gazdasága, üvegházai, de oda a lábát be nem teszi, nem is tette még talán soha, a házból ki sem mozdul - csoda, hogy most megláthattuk mégis...sose dolgozott, mégis mindene megvan, el is várta, ez a magától értetődő, mint az is, hogy pénze is van mindenre. És az ilyen még meg is szólja azokat a szingliket - mondja most már barátnőm -, akik nem tudtak férjhez menni még, biztos valami hibájuk van amiért nem kellenek - mert magába nézni elég kínos lenne, mert csak nagy űrt látna, és azt, milyen galád módon kihasznál másokat, amit még a világ legtermészetesebb dolgának is tart. Hivatkoztam megint a barátnőre, mert szép példája annak, amikor még ő is 25 évesen maga is ilyen felszínes és másokat kihasználó nője lett volna párjának, ha hozzáment volna, de azóta 5-6 év alatt szerzett meg ő is annyi bölcsességet, hogy már magától is tisztán látja, mennyire nem természetes az, amit sok huszonévesen szülő nő tesz a környezetében élőkkel. És ezért igen, haragszom, hogy mindez úgy gondolják jár nekik, néznének nagy birka szemekkel miről beszélek nekik, még meg is sértődnének arra, ha valaki szemükbe mondaná az igazságot! Szegény fiúk pedig alig-alig tudnak felnőni, megnyomorítják őket ezeknek a nőknek a követelései...és felveszik a hitelt, hogy a fiatalasszony minden kívánságát kielégíthessék...azután hányan végzik mégis a hajléktalanszállón, hogy szélsőséges legyek, és hány férfit képesek lennének oda juttatni, ha azoknak lenne bátorságuk és mindezek után elég pénzük a női elnyomás alól kitérni. Nem vagyok szennyládája egy férfinak sem, de láttam, hallottam már egyet-s mást. Nagy könyvem Gonda István és Illés Csilla: A szépség szimfóniája c. is hozzásegített, hogy tisztán, világosan lássam a különbséget a valódi és a látszat értékek között. Sajna beteg társadalomban élünk, ahol az egyetlen értékmérő a pénz, - ez a csörgő, nagy gyerekek játékszerei. Különösen az önmagukhoz fel nem nőtt nők képviselik előszeretettel a matert, az anyagias igényeket, és nehézkednek, támaszkodnak a férfira amíg ki tudják szipolyozni. Vegyél fel hitelt - nem érdekel honnan teremted elő a pénzt, nekem autó kell, mert a gyerekeket vinni kell... Vagy éppen ne vegyél fel hitelt, de teremtsd elő a pénzt, dolgozd halálra magad, mondja a családos nő a férfinak. Ha nem hoz haza elegendőt a számára, akkor pipogya alakká változik a szemében, és húzzák egymást le azon a lejtőn, amit a felelőtlenül korán családot alapított nők indítottak el. Te félsz és haragszol amiért ilyeneket beszélsz - mondják most, mint te is. Te mint férfi mindenkinél jobban át kellene lássál a szitán. Hány férfinak tört bele a bicskája kapcsolatukba az efféle "rendes" nők miatt? A "rendes" nő hivatkozik a családcentrikusságára, miközben elfelejt idős beteg szüleiről gondoskodni...még ki is kéri magának, inkább azok gondoskodjanak őróla...az utálatos szingli megteszi, és miért utálatos a szingli, mert tükröt tart az abba belenézni nem hajlandó fiatalon házasodott, családot alapított nők elé. Lehet mondani, hogy haragszom - csak a társadalom vaksága, igazságtalansága miatt. És azt is, hogy félek - miattuk, mert miattuk végül lehet, hiába minden áldozat, lemondás, szolgálat - mert a fene nagy individualista-ként megbélyegzettség ezt is jelenti. A ránk mért individualistaság sokkal inkább önismeretet és felelősségvállalást jelent, fizikai, anyagi és szellemi értelemben egyaránt. Nekünk nem fizeti ki a számlánkat senki, és nem is kérhetjük azt senkitől. Az állítólagosan érzelmi intelligenciájában szárnyaló családanyák persze ők az önfeláldozók, ők ismerik határaikat. Hát hogyne, ha még sosem vagy alig valamicskét dolgoztam és azután 5-10 évig otthon maradok és mások tartanak el és követelőzöm, akkor hogyis ne! Ilyen arcátlanságot mondani, hogy követelőzöm? De hisz a gyereknek kell! Milyen jó a gyerek mögé bújni és mondani a magunkét, meg sem hallgatva a másik észrevételeit. Meg érdekházasságokban leledzve mondani az igazabb életet válsztó és ezért egyelőre akár hosszabb időn át szinglinek, hogy rosszul csinálod a dolgaid!

Látszik, hogy a kutatásokat olyanok végzik, akiknek volt szerencséjük szociokulturális indíttatásuk okán egyenesen és nappali tagozaton felsőfokú végzettséget szerezni, majd ebből kifolyólag egyenesen családot alapítani. Ők azok akik az ideáik korlátai között mozognak szemellenzős módon. A frissen egyetemet végzett alig valamit dolgozott ember még nem ismeri önmagát, addig pedig senki ne szüljön, amíg meg nem szülte saját magát! Addig a családalapítás nem több puszta ösztönnél, félelemre, elvárásokra, hiedelmekre alapozva ráadásul. A mesében él mindaddig, amíg a való világban nem tapasztalta meg mi az élet. Addig nem fog saját érzelmi intelligenciája sem növekedni ha egy gyerekszintű érzelmi elkötelezettséggel megélt kapcsolatban tölti mindennapjait. Jogot formálva arra, hogy követelhesse, gyereket szültem, gondoskodjatok rólam, legyen ház, legyen autó, nyaralás, sok pénz, legyen minden. Miközben még semmit nem tett le az asztalra. A diploma még arra elég, hogy megmutassuk neked, itt az asztal, ahova majd leülhetsz, ha megdolgoztál érte és azt szép sorban leteszed ide. Ez kézzel fogható eredmény és nem látszat. Másik velejárója, hogy az ember miközben ha szívvel-lélekkel teszi dolgát minden helyzetben, a szíve-lelke fejlődni is fog. Következésképpen egy új ember születik, ezt bölcsességnek is nevezik, annak előtte azonban a nőiség kiteljesedése, ami nem 25 éves korban történik, azért mert gyereket vállalt! Azért sokkal többet kell tenni! Többek között vállalni a szingli létet hosszabb időn keresztül, hogy fejlődni tudjon, azzá tudjon válni, aki. Legyen ideje maga megismerésére, és a környezetére, és tanulja meg mi az a szolgálat, lemondás, és áldozathozatal. Ezt nem a gyerekvállalással kell teljesítettnek hinni, mert amellett nagy mértékben jelen van az, hogy szolgáljatok ki engem, sőt még annál is több igénnyel lép fel, és úgy gondolja jogosan, mint amit érdemel. A türelmes kiváráshoz erő kell, amelynek következtében fejlődik a lélek és szépül a test. Az ágyékorientált nő türelmetlen, neki a bizonyság kell, mihamarabb célt érni, az út megtételét felesleges időpazarlásnak tekinti. A korán gyereket vállaló nők anyagiasakká válnak nagyon, míg a szingli sokkal többet tud az életről és sokkal többet ad mindazokban a helyzetekben amelyekben adnia kell. Ezáltal többet fog adni gyerekének is, amikor az megszületik. Egy szellemileg, érzelmileg, értelmileg és akaratilag, erőben igazán fejlett nő nem fog 20-25 évesen gyereket vállalni. Erre az erőtlenek vállalkoznak. Úgy is mondhatnám, az elkényeztetettek. Aki megtapasztalta úgy istenigazából saját erejét, mert nem volt körbetámogatva minden oldalról, annak egyrészt hosszabbá válik az útja, a bibliai keskeny út lesz az övé, egyszersmind valódibbá is válik. Aki dohányzik, aki kávézik, az önmaga előtt sem bevallott hazugságban éli életét. A valódi önmagát adó és türelmesen, méltón várakozó nő lelkileg-szellemileg emelkedik, szépül és egészséges. Teszi a dolgát, amit a sorsa adott neki, amihez nem kell semmiféle nyugtató vagy ajzószer, mert tökéletesen benne van abban, amit csinál. Vagyis érzelmi intelligenciája nagyon is a helyén van. Meg lehet nézni kik a dohányosokat és azt, hogy néznek ki az elvárások szerint megfelelő ám látszatéletben, látszatházasságban élő nőtársainkat. Mellesleg gyakran miattuk várakozhatunk tovább, ha már ez ilyen jól megy nekünk, azután még képesek bűnbaknak is kikiáltani! Ostobaság! A mai nő jó esetben igényesebb és nem alibiból alapít családot. Akár azért, hogy elvárásait valaki/k teljesítse/-k - férj, szülők, család. Ráadásul még azért, mert képtelen várni, mert nem is kellett neki soha. Gyerek maradt. Az efféle szent asszonyok nem dicsőülnek meg a szingli szemében attól, hogy férjük lett, családot alapítottak, nehogy megszólják őket mert nagyban kefél kora ifjúságától, vagy mert mit szólnak a rokonok, hogy még mindig egyedül vagyok 21 évesen..Ez mind igen komoly érv a korai gyerekvállalásra ugye! Vállalj sok gyereket mit érdekel a munka ugye? Elleszel velük, és 3-4 gyerek után már a férjed befoghatja a száját, teljes joggal lehet fölötte is uralkodni. A házasságok fele miért is végződik válással: a hatalmi harcok miatt, mert valójában egyikük sem nőtt fel igazán a szerepéhez. A korai házasságnak ellene vagyok és ebből kifolyólag a korai gyerekvállalásnak is. 25 év alatt végképp. Nemhogy az ideális kor egy nőnek. A nő pedig harminc felett tud a legtöbbet fejlődni nőisége megélésében (testi-lelki szinten egyaránt), mert a szingli lélekben sosincs egyedül, és igenis kötődik valakihez, valamihez, csak talán éppen várni kell és képes rá. Ezért tud látszólag egyedül is repülni, amit a korán házasodottak soha nem fognak megérteni. Pedig a titok, hogy nem alkudtam meg érdekházasságba nem léptem, amivel csak saját fejlődésem és a környezetemét gátoltam volna. Tiszta szívből elmondhatja ezt egy nő, ha egyetem után/alatt gyorsan házasságot köt, gyereket vállal? Hogy valóban nem voltak elvárásai, miközben nagyon is minden, és persze joga is van mindenhez, amit még valójában meg sem érdemel. Pusztán azért mert nő és ez a feladata, légy gyerekgyár - na nem, szerencsére egyre több nő akar valódi lenni és nem látszatéletet élni. Emlékezetes kép villant föl bennem: egy napon a virágokkal szegélyezett főút mentén beszélgettem barátnőmmel. A barátnő államilag finanszírozott képzésben járt egyetemre (csak mert egy évtizeddel ifjabb és korosztályának a gyengébb belépőre is járt már az ingyen képzés lehetősége), szülei is támogatták. A fiúkkal kapcsolatban nagyon felszínes elvárásai voltak. Legyen magas, jóképű, jó autó, jó diploma, sok pénz stb. Én munka mellett jártam egyetemre, magam finanszíroztam, ennél a ténynél fogva máris sokkal mélyebb önismerettel rendelkezem, és valódibban megélve az élethelyzeteket. Szóval, hogy megvilágítsam a két világlátást a szösszenet: beszélgetünk barátnőmmel a város főutcája mellett, egyszercsak elnéztünk egy pillanatra a lemenő nap irányába a főút mentén, és egyszerre szólaltunk meg mindketten: Az agyontámogatott még munkahelye sosem volt (de otthon azért dolgozott) 26 éves barátnő: odanézz, micsoda kocsi jön ott, vajon kié lehet? Hú!.. Én (34) ugyanakkor, aki alaposan meg kellett dolgozzak mindenért és szüleimtől pénzt nem kaptam (pedig tehették volna, de elvből): milyen szépek ezek a rózsaszín rózsabokrok végig az út mentén! Remélem más is megértette mit akartam mondani ezzel. Egy pályakezdő, valójában kevés élettapasztalattal és valódi felelősségvállalást felmutató nő teljesen éretlen a házasságra, gyereknevelésre ilyen szemlélettel. A férfiak persze könnyen belefutnak ebbe, de a valódi férfi átlát a szitán. Csak kevés az a férfi, akit a nők igazán hagynak felnőni, illetve a kényszerítés - mert gyerek született- más kategória, előszeretettel hivatkoznak arra, hogy az egycsapásra felnőtté teszi az embert. Önáltatás. A szinglit pedig felelőtlen életélvezőknek titulálják azok, akik maguk felelőtlenül korán alapítottak családot. Nagy téveszme! Ellenkezőleg, sokkal nagyobb és több felelősséget vállalunk az életünk minden területén!!!