Vörös színben pompázik majd a Lánchíd, de nem a kommunisták miatt
December elsején az AIDS áldozataira emlékezünk.
Új SZDSZ? Kommunisták? Hippik? Zsidók? Esetleg Fidesz-bérencek? Még a politikusok és a sajtó véleményvezérei sem tudják hová tenni az LMP-t. A Mandiner ezért a legilletékesebbekhez, a választópolgárokhoz fordult, hogy megtudja, ki hogyan gondolkodik a meglepetésre parlamentbe jutó pártról. Zulik Ákos riportja.
A Mandiner arra volt kíváncsi, ismerik-e egyáltalán a pártot, illetve politikusait az emberek. Utcai riportunk során megtudhatjuk, ki mit tanácsol az LMP-nek a második fordulóra.
Más párt, más célok
A kérdésfeltevést két uzsonnázó huszonéves lánynál kezdtem, akik alapvetően elbizonytalanodtak a politika szót meghallva. Ők az LMP betűszó jelentését ismerték ugyan, de politikusokat már nem tudtak megnevezni. Az esetleges visszalépéssel kapcsolatban negatív álláspontot fejtettek ki, hiszen az „a saját választóik meghazudtolása lenne”. Nem sokkal arrébb üldögélt egy ugyancsak fiatal pár, akik a pártot hasonló mértékben ismerték, mert, mint a fiú kifejtette, ez egy „más párt, gondolom más célokkal”.
Egy 40 év körüli hölgy nem ismerte a pártot, és így a politikusokat sem, de egy megjegyzést azért tett: „egy ilyen visszalépést az MSZP valószínűleg saját Fidesz-ellenes céljaiért erőltet”.
A Deák téren elegyedtem szóba egy keresztrejtvényt fejtő nyugdíjas nénivel, aki a párt ismeretén kívül Schiffer András nevének említésével is tanúbizonyságot tett politikai műveltségéről. A visszalépés kérdése számára dilemmát jelent: „nem tudok egyértelmű választ adni, ez egy új párt, meg kellene őriznie az önállóságot, ugyanakkor ha a célokat nézem, akkor ez lehet a hatékony megoldás a kétharmad megakadályozására” - boncolgatta.
Ugyanitt kérdeztem meg egy tizennyolc éves diáklányt is: ő is ismerte a pártot, a párthoz köthető személyiséget viszont ő nem tudott mondani. Szerinte sem lenne szerencsés a párt visszalépése, mert „az LMP inkább szimpatikus, mint az MSZP”.
Politikázás
A tér másik oldalán egy pihenő párocska véleményére voltam kíváncsi, akik a fültágító-piercing kombinációjukkal minden deszkás sztereotípiát kielégítettek. A politikai véleményformálásban a lány volt aktívabb, a pártnak szerinte sem kellene visszalépnie, „ mert lehet, hogy ez a volt SZDSZ, de ez nem biztos, maradjunk annyiban, hogy azért ne lépjen vissza, mert csak”. Politikust ő sem említett, ezért restellte is magát: „pedig tényleg szoktam politikázni” - mondta.
Az Erzsébet téren egy bajszos úrral társalogtam, aki az LMP-t Legyen Más a Politikára interpretálta, ehhez a helyi jelölt nevét akarta megemlíteni, de az végül nem jutott az eszébe. Elmondta: „Én az LMP-t választottam az első fordulóban, és igenis vissza kell lépni; ha a szocialisták ezt négy helyen megtették, akkor nekik is meg kell tenni; persze feltéve, hogy nem egypártrendszert akarnak. Ha igen, akkor ne lépjenek vissza” - védte öntudatosan a demokráciát az öregúr.
Egy elegáns, 50 év körüli, szórakozott asszony is készséggel válaszolt kérdéseimre: bár annak ellenére, hogy elmondása alapján „minden lépésüket figyeli”, nem tudta megmondani sem a párt teljes nevét, sem megnevezni vezetőit. A visszalépésről már markánsabban tudott állást foglalni: „Nem örülnék neki, mindenki képviselje saját magát. Egyébként is, az LMP-sek nem az MSZP-re szavaztak, így ha voksaik a szocialistákhoz kerülnének, az a népakarat kicsavarása lenne”.
Isten őrizz, kommunisták!
Az Erzsébet tér szélén cigarettázott három öltönyös úr is, akik kinézetük alapján feltehetően üzletemberek, esetleg elit taxisok lehettek. A pártot ismerték, bár először viccelődve ennek az ellenkezőjét állították. Amikor azt firtattam, ismernek-e valakit a párt arcai közül, akkor „Schiffert, a főnököt” említették.
A visszalépésre vonatkozó kérdést elsőre nem értették, a második nekifutás azonban már eredményes volt. Ekkor a „ne, Isten őrizz, kommunisták, semmiképp” frázis hagyta el szájukat. A teret elhagyva megtudakoltam még két elhanyagoltabban kinéző középkorú nő álláspontját is, akik szintén ismerték a pártot. Politikus nem jutott eszükbe, viszont a visszalépés ötletére felháborodottan reagáltak: „az MSZP menjen oda, ahova gondolom. Tokkal-vonóval” - kiáltotta egyikük.
Eklektikus nézőpont
Utolsó válaszadóm egy 60 körüli, aktatáskás férfi volt, aki az LMP-re szavazott, de a második fordulóban már a Fideszt választja. Szó szerinti idézet következik: „Félek az MSZP-től, a hazug kommunistáktól, akik az anyjukat is eladnák, főleg nálunk. Ez a Burány tényleg egy undorító szoci. Azért nem választom most az LMP-t, mert vannak információim arról, hogy ez az SZDSZ átmentése. Persze, én lennék a legboldogabb ha ez nem így lenne, hiszen szükség van a zöld gondolatra, egy hiteles pártra, akik meg tudják szólítani a fiatalokat”.
Szerinte az LMP most nem dönthet visszalépésről, mert azzal teljes mértékben hiteltelenné tenné önmagát. Az úr teljesen belemelegedett a politizálásba, beszélt az izraelitákkal szembeni gyanakvásáról, és arról, hogy ugyanakkor tiszteli is őket, ez nem antiszemitizmus szerinte, de szóba hozta a Gáza-övezetet is.
Szóba került a Jobbik is, ami viszont „primitív párt, és a Morvai Krisztina egy karrierista nő, aki mindent érdekből tesz, nagyon is elképzelhető róla ez a kerékbilincses ügy”.Az úr - egyre inkább élvezve a beszélgetést - ellenpéldának hozta fel Sólyom Lászlót, aki a legmagasabb poszton is megőrizte szerénységét. Szóba került Gyurcsány Ferenc, őt hazaárulónak titulálta, „mert itthon kell tartani a fiatalokat, ne legyünk kétmillió buta, bigott, nyugdíjas magyar országa”.