„Sodródtam az egész életben jó felé” – kezdte a beszélgetést Borbás Marcsi Prima Primissima díjas magyar televíziós műsorvezető-szerkesztő, 30 év távlatából tekintve pályafutására, amelyhez azonban hozzátette: reggelente mindig új ötletekkel ébred, és ha egy projektbe belekezd, onnantól tudatosan és szorgalmasan viszi véghez. Úgy gondolja, hogy „bácskai lányként” el sem tudta képzelni jelenlegi karrierjét. Ugyanakkor szerinte, ha az
ha az élet egyes szegmensében állandóan akadályokba ütközünk, érdemes lehet elengedni azt a bizonyos dolgot.
1994-ben jelentkezett a Magyar Televízió műsorvezető és szerkesztő-riporter képző iskolájába, amelyet sikeresen el is végzett. Arra nem tud választ adni, miért pont ő lett országosan is a legismertebb a tanfolyam osztályából, ahol több tehetséges diák egyenlő esélyekkel indult. Az MTVA-ba került bemondó gyakornoknak, viszont ez a nyári gyakorlat alapozta meg karrierjét a közszolgálati televízióban, 1995-től egészen 2002-ig bemondó is maradt. Első önálló műsorvezetői munkája a Telemázli sorsolás volt, viszont ez a műsor koncepciójában nem illett hozzá, már két hónap után abba akarta hagyni. Úgy érezte, műsorvezető társával sem egymáshoz, sem a műsorhoz nem passzoltak. Amikor jelezte a szerkesztőségnek, hogy nem fogja tovább folytatni a műsorvezetést, csupa negatív megjegyzés érkezett. Meggyanúsították, hogy biztos érkezett más ajánlata, azonban erről szó sem volt. Úgy gondolta:
„ha én erre vagyok csak alkalmas, akkor nem akarok tévézni.”
Játék határok nélkül és a politika
A Telemázli után következett a Játék határok nélkül című nagysikerű nemzetközi vetélkedőműsor hazai háziasszonyi szerepe, amelyre Apró Attila kérte fel, akiről Borbás így emlékezett: „korszakának legnagyobb tévés rendezője volt, akire csak felnézni tudtam.” Ezzel a műsorral, amelyben „mindent szeretett” tett szert országos ismertségre. Szerette a műsorral járó sok utazást, Olaszországban 3 hónapot is töltött a zseniális játékkal. A Játék határok nélkül utolsó három évadának műsorvezetését vitte végig, amelynek befejeztével nem kapott jó ideig televíziós felkéréseket, ez akkoriban rosszul esett számára, viszont szerinte ezek is olyan jelek voltak, hogy neki nincsen keresnivalója a kereskedelmi tévézésben. Azonban ezek után következett a Főtér országjáró műsor a vezetése, amelyet szép emlékként őriz.
„Politikai műsorba nem szeretnék menni, mert túl érzelmes vagyok”
– mondta el Borbás Marcsi, aki arról is beszámolt, hogy a Magyar Televízióban töltött évei alatt többször is érte politikai és ideológiai nyomás a vezetés részéről. Volt olyan, hogy egy kolléganője figyelmeztette, nem szerencsés bizonyos munkatársak előtt beszélni az 1998-as választásokról, mert jegyzetelik a véleményét. Ami leginkább megmaradt ebből a korszakból, hogy
a 2002-es választások után behívta a vezetés szerződés-módosítás miatt, amelynek apropója az volt, hogy nem viselhet vallási jelképet műsorkészítés közben,
és a magánéletében is tartania kell magát a szerződés feltételeihez. Elmondta, hogy nyakláncán mindig viselt egy keresztet, ezzel kapcsolatban megemlített egy epizódot: „nem vettem le a nyakláncot, hanem csak hátrahúztam, amikor adásba kerültem, a vezető operatőr kezdés előtt elkiabálta magát, hogy most akkor hátulról hogy mutassam a Borbást?”
„Nekem ez nagy fejbe verés volt, ez nagyon mélyre ment.”
Az új korszak kezdetéről és a háborúról