A Telemázli után következett a Játék határok nélkül című nagysikerű nemzetközi vetélkedőműsor hazai háziasszonyi szerepe, amelyre Apró Attila kérte fel, akiről Borbás így emlékezett: „korszakának legnagyobb tévés rendezője volt, akire csak felnézni tudtam.” Ezzel a műsorral, amelyben „mindent szeretett” tett szert országos ismertségre. Szerette a műsorral járó sok utazást, Olaszországban 3 hónapot is töltött a zseniális játékkal. A Játék határok nélkül utolsó három évadának műsorvezetését vitte végig, amelynek befejeztével nem kapott jó ideig televíziós felkéréseket, ez akkoriban rosszul esett számára, viszont szerinte ezek is olyan jelek voltak, hogy neki nincsen keresnivalója a kereskedelmi tévézésben. Azonban ezek után következett a Főtér országjáró műsor a vezetése, amelyet szép emlékként őriz.
„Politikai műsorba nem szeretnék menni, mert túl érzelmes vagyok”
– mondta el Borbás Marcsi, aki arról is beszámolt, hogy a Magyar Televízióban töltött évei alatt többször is érte politikai és ideológiai nyomás a vezetés részéről. Volt olyan, hogy egy kolléganője figyelmeztette, nem szerencsés bizonyos munkatársak előtt beszélni az 1998-as választásokról, mert jegyzetelik a véleményét. Ami leginkább megmaradt ebből a korszakból, hogy
a 2002-es választások után behívta a vezetés szerződés-módosítás miatt, amelynek apropója az volt, hogy nem viselhet vallási jelképet műsorkészítés közben,
és a magánéletében is tartania kell magát a szerződés feltételeihez. Elmondta, hogy nyakláncán mindig viselt egy keresztet, ezzel kapcsolatban megemlített egy epizódot: „nem vettem le a nyakláncot, hanem csak hátrahúztam, amikor adásba kerültem, a vezető operatőr kezdés előtt elkiabálta magát, hogy most akkor hátulról hogy mutassam a Borbást?”