A Katona-botrány tanulságai

„Kiderült, hogy a Katona József Színházba kedvezménnyel járhatnak Gyurcsány Ferenc pártjának, a Demokratikus Koalíciónak (DK) a tagjai. Ismételjük meg az egyértelműsítés kedvéért: párttagként kapták a kedvezményt, tehát politikai alapon különböztette meg a közönségét a Katona vezetése. 
Pártszékházról már hallottam, pártszínházról még nem. 

Vártam a nagy felháborodást, hogyaszongya, a művészet szabad, a művészek függetlenek, az intézményi autonómia szent. Kerestem az aláírási lehetőséget, mert ilyenkor ez szokás, aláírjuk, hogy el a kezekkel a Katonától.

Lestem az RTL Híradóját, hogy mutatják-e a piros-fehér szalagos kordont, az égő szemű fiatalokat, tenyerükön-arcukon jel, #freeKatona. De semmi. 

A kormányközeli sajtó kérdésekkel kiprovokált néhány óvatos elhatárolódást, de azt is erőst nyögvenyelősen, egyébként nagy a csend. 

Azt jelenti, hogy politikai alapon különbséget lehet tenni a kultúrafogyasztók között. 

A nagy csend azt jelenti, hogy mindez nem csak kultúrpolitikailag, hanem szakmailag, de ami még fontosabb: erkölcsileg is helyes. 

Én ezt eddig nem így tudtam. 

A nagy csend elgondolkodtatott. A hallgatás hosszabb távú következménye riasztó. Ugyanis azt is jelentheti, hogy ha ne adj’ Isten, valaha ismét Gyurcsány kerülne hatalomba, akkor a most csendben lévők helyeslése mellett mindenki, aki másként gondolkodik, mint ők, mehet ismét Recskre követ törni. Mert ez történt, amikor hasonlóképpen beszüremkedett a pártpolitika a kultúrába, az elvtársak – Gyurcsány apósáék – még ennél is tovább mentek. És a hallgatásból arra lehet következtetni, hogy ezek ugyanazok, semmit sem változtak. Se a politika, se az értelmiségi holdudvar. 

Ezt jelenti ez a csend. #freeKatona”

Nyitókép: Földházi Árpád