HVG: A kőszínházakban szerzett negatív tapasztalatai miatt önállósította magát, és váltott különféle vállalkozásokra?
Lengyel Tamás: Szerettem volna megválogatni a feladataimat, hogy ne kényszerítsenek rám olyasmit, amiben nem érzem jól magam. Az Eszenyi-időszak utolsó két-három évében olyanokat játszottam, amiket nem szerettem. Enikő buldózerszerű magatartása is elindította bennem a nyitottságot vállalkozásra. Fogy a levegő, fogy a tér, fokozódik a versenyhelyzet, bele kell vetni magunkat a megélhetési versenybe.
HVG: A me too mozgalom farvizén borította ki többedmagával a vígszínházi szennyest, a hatalmi visszaéléseket. Korábban hiányzott hozzá a bátorság?
L. T.: A színházban folyamatosan alázatra nevelnek. Azt tanítják, hogy a színház, a művészet mindenek felett áll. Ettől aztán zavarban vagy, amikor határátlépéseket tapasztalsz. Egy cikk nyomán borult ki a bili, amiben Eszenyi két rendezőt hazugnak nevezett, tagadta, hogy tiszteletlenül viselkedett volna velük.”
Nyitókép: Lengyel Tamás Facebook-oldala