De arról nem tudok, hogy például a jelenleg fizikai munkát is elvállaló Jeles András a Szovjetunió valagát nyalta volna, Pálinkás Szűcs Róbert, aki jelenleg kőművessegéd, annak idején a szovjetek seggét nyalta volna, Para Kovács a szovjetek seggét nyalta volna, Kis János, Haraszti Miklós, Kőszeg Ferenc és még sokan mások, akik annak idején szamizdatot terjesztettek, útlevelet nem kaptak, olykor bevitték őket, Moszkva valagát nyalták volna, ugyanakkor arról se tudok, hogy azok a mai Brüsszel és Washington elleni szabadságharcosok, akik a KISZben meg az MSZMPben ténykedtek, pártállami sajtóban pártállamnak megfelelő cikkeket írtak, elhárításnak, titkosszolgálatnak dolgoztak, a rendszer megbecsült emberei voltak, vagy csak jól elvoltak, mint oly sokan, bármikor is Moszkva ellen harcoltak volna, vagy akár csak pisszentek volna az államszocializmus ellen.
Annak idején a forradalmárokat Sztálin kivégeztette, mint ellenforradalmárokat, viszont számos cári embert vett át, hiszen mindenre kapható, megbízható káderre és szakemberre nagyobb szükség van, mint a hőzöngőkre. Sztálin Krupszkájának, Lenin feleségének is azt mondta, hogy ha sokat pofázik, majd kerítenek egy másik Krupszkáját. Így megy ez.
Ps. A fenti nevek világa soha nem volt az enyém, az SZDSZt és annak holdudvarát, mint közeget, kifejezetten utáltam (Jeles Andrást kedveltem), de most jutottam oda, hogy már ez se számít, mert a pofátlanságnak is van határa. Még a politikában is.”