„Igen, ott van a fejlécen, hogy Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, és ott van a levél alján a miniszterelnök aláírása is, igaz nem eredeti, nem egyedi, sokszorosított formában, de kétségkívül hitelesítetten.
No persze, és ezt mindenki tudja, nem én vagyok ilyen kivételezett állapotban, hogy a postás egyenesen Orbán Viktortól hoz küldeményt; valamennyi nyugdíjas társamat megtisztelte a Főnök. Igaz, dátum nincs rajta, szóval, ha – megint – bekeretezném (mert, hát ugye viszonylag rendszeres levelezésben állunk egymással, bár én a válaszaim többségét újságcikk formájában juttatom el hozzá), akkor az idő múltával nem tudnám elhelyezni a történelemben. És ez lehet, hogy így helyes: álljanak csak ezek ott, annak dokumentálásaként, hogy azokban az időkben, amikor Magyarországnak Orbán Viktor volt a miniszterelnöke, milyen jóságos kormánya és Vezére volt a társadalomnak; gondoskodó, szeretettel teli, és főként pénzt adó világ volt akkoriban. Annak kellett lennie, ha legalább hárommillió társára így odafigyelt a legfőbb ember, hisz – mint a levélből is kiderül – ennyien kaptak tőle extra juttatást, megkönnyítve az életüket. Azt az életet, amelyet a veszélyek kora jellemez – ezt megtudhatjuk a levélből –, amikor a »szomszédunkban háború dúl és Brüsszel elhibázott szankciói miatt egész Európában emelkednek az energiaárak és növekszik az infláció. A kormány azonban ársapkákkal és rezsicsökkentéssel védi a családokat« (idézet a levélből).”
Nyitókép: MTI/Kollányi Péter