„Én nagyon szerettem a gyárat. De a három műszak tényleg nem hiányzik, senkinek sem kívánom az émelygő, fejfájós ébredéseket. Felzabálja az embert. A nyolcvanas években kezdtem, folytak a vegyszerek, gőzölögtek a mérges gázok, de soha nem voltam olyan büszke, mint amikor az üzemvezető, Pista bácsi összepacsizott velem, ha valamit jól csináltam. Emlékszem a brigádmozgalomra, amikor hulladék fémből szánkókat csináltunk a gyerekeknek, lefestettük az óvoda kerítését. A feleségemet is egy szakszervezeti taggyűlésen ismertem meg.
Hallom, hogy egyeseknek riasztó a pártelnökké választott gyári munkás. Ez nem veszély, hanem garancia arra, hogy amit a dolgozó emberek védelmében ígérünk azt be is tartjuk.Akkor vagy biztonságban, ha a munkád által képes vagy magadról és a szeretteidről gondoskodni. Olyan Magyarországról álmodom, ahol a munkavállalót nem lehet kisemmizni és kizsigerelni!”
Nyitókép: MTI/Vajda János