A „leláncolt” Greta

„S mivel forradalmár minden városba kell,
nekem meg ez a város nagyon megfelel,
az autók elé, az útra vetem magam:
az egyetlen forradalmár vagyok a városban.”
(Kispál és a Borz)

Egész Németország egy aprócska helységre, Lützerathra néz ezekben a napokban. A Düsseldorf környékén, Rajna-menti bányászvidéken fekvő falucska sorsa a pusztulás, mert a környéken működő lignitbánya bővítése miatt hamarosan – jogerősen – le fogják rombolni, hogy a helyén folytatódhasson a termelés. Visszataszító történet ez, különösen azért, mert a szóban forgó bánya tíz-tizenöt éven belül egyébként is be fog zárni, s nem marad más a helyén, mint néhány tó, kráter, és az elmúlt évtizedekben miatta lerombolt falvak szomorú emléke.

Lützerath azért vonzza a média figyelmét, mert a falu területére beköltözött egy csapat úgynevezett „klímaaktivista”. Nem helyiek – többnyire „ideológiailag elég képzett” nagyvárosi fiatalok vették be magukat az elhagyott épületekbe, építettek viskókat a fák tetejére és barmolták össze a még álló házakat aktuális jelszavaikkal.

Ironikus, hogy éppen azok nem képesek ember módjára viszonyulni az őket körülvevő épített környezethez – aki nem hiszi, nézzen körül egyszer a Prenzlauer Bergen vagy Connewitzben –,

Ironikus, hogy éppen az a generáció akarja erővel megváltoztatni a jogerős bírósági ítéleteket és macskakövekkel szétverni az összes arra járó rendőr fejét, amelyiknek az összes létező tranzitológiai elmélet szerint egész Németország történetének legjobb demokratikus szocializációjával kellene rendelkeznie.

S mint kíváncsi légy a friss lószarra, úgy ereszkedett le a lützerathi sártengerben forradalmárkodó egyetemisták és munkanélküliek közé a felfoghatatlan jólétben fogant, gondtalan életű „klímaaktivista” prototípusa, Greta Thunberg a hétvégén.

Thunberg a szegény ember klímaprométheusza – csak ő nem a tüzet hozta magával, hanem az ezüstkanállal a szájukban született „aktivisták” egy új generációját.

a tökéletes termék. Az aspergeres diáklány, aki annyira a szívén viseli a Föld bolygó sorsát, hogy péntekenként inkább nem megy iskolába, hanem a kartonpapírból kiszaggatott kis transzparensével inkább mérgesen néz az arra kószáló fotóriporterek kameráiba. Ha kell, Stockholmban, ha kell, Hamburgban, ha kell, áthajózza az óceánt és szünokol egyet egy ENSZ-konferencián. Ugyan, ki merne jó érzéssel kritizálni egy – és ilyenkor beáll néhány másodperc kínos csönd, amíg a beszélő eldönti, hogy mi a legmegfelelőbb szó az Asperger-szindrómásokra – „beteg” kislányt? Hát van szíve az ilyennek?

Hogy a Thunberg-jelenség legfeljebb annyira őszinte és organikus, mint a pornófilmek csókjai, legkésőbb a Greta-mítoszt kodifikálni hivatott életrajzi könyv megjelenését követően világossá vált (egyébként azzal együtt, hogy a szerencsétlen Thunberg szülei minden valószínűség szerint igazi, tőről metszett, kegyetlen szörnyetegek).

A mostanra felnőtt – épp pár napja volt húszéves – svéd klímaistenlány – egyébként leérettségizett már? – lützerathi „őrizetbe vétele” hitványságban Thunberg talán minden eddigi performanszán túltesz.

a hatás kész, a sajtófotók szerint Greta Thunberg a Rajna-vidéki sártengerben is forradalmár lett.

Hogy az „őrizetbe vétel” a közzétett videófelvételek tanúsága szerint barátságos hangulatban, a kényszeres jelleg vagy a komolyság leghaloványabb jele nélkül történt, nem kerül be a könyvekbe. Ki tudja, talán még az első vasútállomásig is elvitték utána a rendőr bácsik – már ha egyáltalán tényleg őrizetbe vették.

Nem azt mondom, hogy Greta Thunbergnek nincs keresnivalója Németországban. Ha komolyan gondolná a klímatüntetgetést, letáborozna a szabad demokraták vezette szövetségi közlekedési minisztérium épülete előtt, és addig nem tágítana, amíg a miniszter nem válaszolna a nyilvánosság előtt arra a nagyon egyszerű kérdésre, hogy a német klímakormány miért építtet több új autópályát, mint nagy sebességű vasútvonalat. Vagy elmehetne a belügyminisztériumhoz – a jelenlegi belügyminiszter úgyis imádja a szélsőbaloldali aktivistákat – és megkérdezhetné,

De hát kit érdekelnek ezek az apróságok? Thunberget biztosan nem. Őt jó légy módjára csak a friss lószar érdekli.

Nyitófotó: FEDERICO GAMBARINI / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP