„Szeptember végén, amikor a Kölcsey tiltakozó tanárait tették utcára, még úgy-ahogy hihető is lehetett, hogy a helyi tankerületi vezető buzgólkodta túl a dolgot. Még lehetett értelmes embernek tűnve a tanárok fizetésének sokszorosát hazahordó csinovnyik megfelelési kényszerét, nem pedig a hatalom brutalitását látni a kirúgások mögött – hiszen azokat nem követték újabbak, s még egy-két félszeg kormányzati nyilatkozat is elhangzott a tanárok követeléseinek jogosságáról.
Ennek most vége van. Szerdán lett vége, amikor utcára tettek újabb nyolc fővárosi tanárt, amiért munkabeszüntetéssel is tiltakoztak a közoktatásban fennálló állapotok ellen. Ezúttal a hatalom már nevére is vette a kirúgásokat. Pintér Sándor nevére: a belügyminiszter MTI-közleményt adott ki a kirúgásokról és arról, hogy pontosan ezt várja el tankerületi végrehajtóitól. A gyalázatban részük van persze utóbbiaknak is, de annak egészét rájuk ezentúl nem kenheti már a hatalommal szemben a végletekig jóhiszemű polgár sem.
A helyzet egyértelmű: a kormány a héten totális frontot nyitott a tanárok ellen. Statuálja a példát.
A tanár akkor nyissa ki a száját, amikor a frissiben is elavult központi tantervben leírtakat recitálja az egyetlen tankönyvből, amelyet használhat (és amely használhatatlan). Minden egyéb esetben a tanár neve: kuss.”