„1. Kellemesen alákérdezős interjút adott egy ellenzéki lapnak Hoffmann Rózsa egykori helyettese, az Oktatási Hivatal későbbi elnöke, jelenleg egy katolikus felsőoktatási intézmény vezetője. A lényeg: a NER elején minden szép és jó volt, de azután elromlott, mert nem hallgattak rá. Annyira nem, hogy jelenleg oktatáspolitika sincs, és rosszabb a helyzet, mint a Medgyessy-Bajnai-kormányok idején. Igaz, amikor eljött a Hivatal éléről, és megkapta rektori kinevezését, akkor ezt nem hangoztatta, hanem azt emelete ki, hogy nem a jelenlegi oktatáspolitikával van baja, a helyzet jobb, mint harminc éve, de jobb szeretne nevelői környezetben dolgozni.
2. Konferenciát rendezett a XXI. Század Intézet, amelynek első panelbeszélgetésén Schmidt Mária főigazgató és Stefka István szélújságíró, az egykori pártállami rádió vezetőmunkatársa, az elnyomó rezsim belügyminisztériumának kitüntetettje, a »Hol a haza?« című könyv, amely fülszövege szerint »a lenini alapelveken nyugvó mintaszerű magyarországi nemzetiségi politika elismerő számvetése« szerzője vett részt. A főigazgató kifejtette, hogy a rendszerváltáskor »akik Moszkva legtalpnyalóbb kiszolgálói voltak, azok egy pillanat alatt át tudtak állni a másik oldalra, és a mai napig kitartanak«. Stefka ezt követően ̶e̶l̶v̶ö̶r̶ö̶s̶ö̶d̶ö̶t̶t̶,̶ ̶k̶i̶k̶é̶r̶t̶e̶ ̶m̶a̶g̶á̶n̶a̶k̶,̶ ̶f̶ö̶l̶p̶a̶t̶t̶a̶n̶t̶,̶ ̶é̶s̶ ̶t̶á̶v̶o̶z̶o̶t̶t̶ egyetértően bólogatott, és további példákkal illusztrálta a főigazgató szavait.
Bámulatos emberek élnek mifelénk, szó se róla.”
Nyitókép: Képernyőfotó