Megint jönnek, rasszistáznak

„A balliberális legenda szerint a jobboldal magába forduló, bezárkózó, idegengyűlölő, kirekesztő, nacionalista, vagyis náci. Ezzel szemben ők, a haladók, a progresszívak, nyitottak, befogadók, tisztelik a másságot, multikulturálisak és internacionalisták. Következésképpen kizárólag csak nekik lehet igazuk mindenben. Morálisan felsőbbrendűnek képzelik magukat, ezért semmilyen ellentmondást nem éreznek elveik és tetteik között, amikor képtelenek elviselni az övéktől kicsit is eltérő véleményt, amikor gátlástalanul rásütik ellenfeleikre a legundorítóbb náci bélyeget is, kirekesztve ezzel mindazokat a komolyan vehető emberek táborából, akik nem fújnak velük egy követ. A népnyelv saját módszerüket ellenük fordítva megnevezésükre meg is alkotta a liberálfasiszta kifejezést. Ezzel a kör látszólag bezárult.

Gondolkodjék bárhogy is, mindenki náci vagy fasiszta a másképp gondolkodók szemé­ben. Alapvetően szellemi restségre utal bármilyen vitás kérdés ilyen leegyszerűsítő kezelése. De ahogy bennünket, nemzeti, konzervatív jobboldaliakat sem ment föl az elmélyült gondolkodás felelőssége alól az, hogy a másik oldal meg sem próbál megérteni bennünket, ők sem nácizhatnak gátlástalanul és következmények nélkül! Ráadásul ebben a hangzavarban észrevétlenül lapulnak meg az igazi nácik és az újra szaporodásnak induló kommunisták.”