Búcsújelenetek

„Most, hogy a Jobbik nagytermészetű exvezére »Maradok a nép pártján!« felkiáltással, hóna alatt nyolcvanmillió forinttal próbált meg távozni a zavaros felekezetből, nekem valamiért egy másik címeres anyaszomorító, bizonyos Kun Béla népbiztos emlékezetes búcsújelenete jutott az eszembe.

A Tanácsköztársaságnak nevezett kommunista ősbemutató legvégén, amikor az elvtársaknak pucolniuk kellett a hatalomból – Jakab Péterhez hasonlóan – a főkolompos Béla is elbúcsúzott az övéitől: »Most úgy látom, hiába volt a kísérletünk, hogy ennek az országnak a proletártömegeit öntudatos forradalmárokká neveljük. […] Félreállunk, hogy majd újult erővel, tapasztalatokkal gazdagabban és érettebb proletariátussal új harcba kezdjünk a proletariátus diktatúrájáért.«

És hogy a megújulásig nagyobb anyagi gondjai ne legyenek, Béla is magához vett némi készpénzt – a kincstár huszonötmillió koronáját. (Emellett, mint a korabeli újságok írták, »Összerabolt magánvagyonából Bécsbe küldött két és fél kilónyi ritka aranyérmet, melyek mindegyikének nagy műtörténeti értéke volt, darabját 4-500 ezer osztrák koronára becsülték.«)

Hogy a folytatásban is marad-e a párhuzam, az a jövő zenéje. Annyit már tudunk, Bélához hasonlóan Péter sem akasztja szögre a demagó­giát. (Béla a Kominternben hadonászott tovább a sarlóval és a kalapáccsal, Péter állítólag új fejtágító brigád alapítását tervezi.) A zárójelenetet csak Kun Béla esetében ismerjük: bálványa, Sztálin elvtárs felfüggesztette. A kor szokásainak megfelelően bitófára.”

Nyitókép: Facebook