Oroszország agresszor, de ostobának azért nem kell lenni

A történelem számtalan példát hoz arra, hogy a politikai polarizációk nem életképesek, ezáltal nem életben tarthatóak kisebb hosszabb idő után mindegyik eltűnt, s mint jelen esetben az USA, eltűnik a történelmi süllyesztőben. Egyetlen államot senki nem fog megtámadni. Egy olyan államot, ami független, erős védelmi hadsereggel rendelkezik és jó gazdasági viszonyt ápol mindenkivel. Aki érdekeivel köti magához a többi államot. Nem tudom hogy svájcban létezik-e egyetlen katona is, de hogy soha senki nem fogja megtámadni az hót zicher. Nekem olyan jó, követendő, semleges példának tetszik.

He-he, Demko azt írja; "nem túl intelligens szankcióspolitika", akkor ez a "szankcióspolitika" szerinte ostoba, önseggbe lövés. És igen, az oroszok agresszorok, de; ki provokálta ki és mikkel, az intervenciót? ki, miért és mikkel tartja fen az utólsó ukránig az orosz agressziót?

Azért a történelem hozta ezt így - a NATO megalakulásának a kommunista orosz előrenyomulás volt az oka. 1945-ben, a második világháború lezárulta után a nyugati-európai országok a hosszú konfliktusban kimerültek, emiatt rendkívül gyorsan és drasztikus mértékben kezdték el leépíteni költséges hadseregeiket. Ezzel szemben a rivális Szovjetunió megerősödve került ki a háborúból és az általa megszállt kelet-európai országokban sorra Moszkvához hű kommunista kormányokat hoztak létre. Ahogy fokozódott a két tömb közötti szembenállás, létrejött a vasfüggöny és a nyugati államokban is aktivizálódtak a kommunista pártok. Hogy a szovjet előretörést megállítsa és ellensúlyozza a kontinensen, az Egyesült Államok a Truman-doktrína részeként 1948-ban létrehozta a Marshall-tervet (gazdasági terv), ami jelentős segítséget nyújtott az amerikai érdekszférához tartozó országoknak gazdaságuk helyreállításában. Ezzel egyidőben megkezdődött a térség katonai erejének visszaállítása is és egy nyugati védelmi szövetség létrehozása. Ennek első lépéseként az Egyesült Királyság és Franciaország 1947-ben megkötötte a dunkerque-i szerződést, amely még elsősorban Németország ellen irányult, majd 1948-ban a brüsszeli szerződésben a kollektív védelmet kiterjesztették Belgiumra, Hollandiára és Luxemburgra is. Ami még fontos - a NATO-ba a tagállamok önként léptek be!! Nem úgy, ahogy a ruszki csinálta, hogy egyszerűen megszállta a kelet-európai kisállamokat (vagy mint most Ukrajnát) és bekényszerítette őket a Varsói Szerződésbe. A NATO-ba csatlakozás azt is jelentette, hogy ezek az államok, akik beléptek, nem kérnek az orosz elnyomásból, terrorból, kivégzésekből, Gulágból és nyomorból - nagyobb biztonságban érzik magukat a másik oldalán. Nem került írásba a NATO bővítésének tiltása 1997-ben sem, a NATO és Oroszország közti kapcsolatok megerősítését célzó tárgyalásokon. Így végül a NATO-Oroszország Alapokmány I. fejezetében szerepel az is: „MINDEN ÁLLAM SZUVERENITÁSA, FÜGGETLENSÉGE ÉS TERÜLETI INTEGRITÁSA, VALAMINT AZON ELIDEGENÍTHETETLEN JOGA, HOGY SZABADON VÁLASSZA MEG A SAJÁT BIZTONSÁGA SZAVATOLÁSÁNAK ESZKÖZEIT, A HATÁROK SÉRTHETETLENSÉGE ÉS A NÉPEK ÖNRENDELKEZÉSI JOGÁNAK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL”. Vagyis minden nemzet saját maga dönt, hogyan védi meg magát - ergo: ha akar csatlakozik a NATO-hoz, vagy másik szervezethez. A történések tükrében egyértelmű, hogy az orosz rúgott fel mindent.

háát, demkó, Erdogán bejelntése óta megint nem alszanak nyugton a NATO-ban. A svédektől egy szép hosszú listányi kurdot kérnek kiadni. És addig nem viszi Erdogán a török parlament elé a bővítési ügyét.