Ugyanígy, nem területileg vagyunk elzárva egymástól, hanem osztály és kulturális szinten. Ahhoz, hogy írni és olvasni nem tudó emberekkel nagy számban találkozzunk, nem kell átlépni Budapest határait, sőt még a belvárost sem kell elhagyni. Én is találkoztam jó pár ilyen emberrel a kampányban. Olyannal is, aki ránk szavazott.
Pont ezért, a vidékiek lenézése – a butavidékizés, a tanulatlanozás – nem segít semmiben. Ezek az emberek akár a mi szavazóink is lehetnének, de elrontottuk. Sőt azoknak kéne lenni amikor igazságosabb társadalmat, jobb oktatást, és egészségügyet akarunk.
Nagyon csúnyán elrontottuk ezt a kampányt azzal, hogy egy budapesti értelmiségi tükörképnek kampányoltunk országosan, osztály és kulturális szinten is. Páran ezt egyébként jeleztük, de a felelősségünk attól még megvan abban, hogy országosan nem vittük át ezt az álláspontot. A mucsaizás, a bunkózás, a vidékizés viszont pontosan ennek a tükörkép-effektusnak a tovább erősítése. Ezt nem szabad csinálni.”