Fantasztikus év áll előttünk – állítja Menczer Tamás
Új videóval jelentkezett a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatója.
Már mintegy félmillió menekült érkezett hazánkba. Interjú.
„Hogyan változott meg a munkájuk a háború hatására a külügyben? Miként döntötték el, mit kell tenniük?
Az elmúlt években meg kellett küzdenünk a migrációs válsággal, a koronavírus-járvánnyal és a gazdasági kihívásokkal, így jelentős tapasztalatot szerezhettünk válságkezelésben. De egy háború a szomszédban valóban új helyzet. Veszélyek, különösen háború idején, a politikai stabilitás a legfontosabb, és az, hogy megfontolt, jó döntéseket hozzunk, valamint meglegyen az erő és a képesség is ezeknek a döntéseknek a megvalósításához. Mi is ennek mentén rendeztük be a munkánkat.
Hogyan segítenek a háború elől menekülőknek? Biztosan bírni fogjuk ezt a menekültválságot?
Már mintegy félmillió menekült érkezett hazánkba. A kormány a hat legnagyobb karitatív szervezettel együttműködve segít, amelyek mindegyike 500 millió forint támogatást kapott. Dolgoznak a katonák, a rendőrök, a kormányhivatalok munkatársai és az önkormányzatok is. Most Magyarország az első biztonságos ország, így mindenkit ellátunk, aki nálunk keres menedéket.
És mi a helyzet azokkal, akik Ukrajnában ragadtak, vagy nem is szeretnének elmenekülni?
Azoknak is segítünk, akik Ukrajnában maradnak. Minden idők legnagyobb magyar humanitárius akcióját végrehajtva 600 millió forint értékben, és ezer tonna mennyiségben szállítunk élelmiszereket, tisztálkodási szereket, egészségügyi eszközöket és a kisbabák ellátásához szükséges termékeket Kárpátaljára. Szijjártó Péter külügyminiszter megbízásából múlt pénteken én vezethettem a delegációt, öt kamionnal mentünk, és Viktor Mikitának, Kárpátalja kormányzójának adtunk át hetven tonna adományt, aki megmutatta a logisztikai bázisukat is.
Nem akarom az etnikai feszültséget élezni, de mennyire lehetnek meggyőződve arról, hogy az adományokból méltányos arányban jut a kárpátaljai magyaroknak? Kértek erre garanciákat?
A jelenlegi kormányzó új szemléletet hozott Kárpátaljára. Jó partnert ismertünk meg benne, aki a magyar–ukrán békés egymás mellett élést segíti. Ő hoz döntést a segélyszállítmányokról, hogy mire van szükség ott helyben, miből képeznek tartalékot, és mi az, amit a háborús térségbe küldenek tovább.”