„Kisebb riadalmat okozott a baloldalon az, hogy Gyurcsány Ferenc előbb tart évértékelőt, mint Márki-Zay Péter, aki ráadásul nem is tudja pontosan megmondani, hogy ő melyik nap következik. Tetézte a félelmet az is, hogy Márki-Zay – meglehetősen naiv módon – többször is szilenciumot kért a DK elnökétől. A kérdés így az lett, hogy vajon mond-e valamit a bukott miniszterelnök a mostani baloldali miniszterelnök-jelöltről, és ha igen, akkor mit? Nos, Gyurcsány Ferencnek végül bravúrosan sikerült végigmennie a szűk mezsgyén: úgy beszélt Márki-Zay Péterről, hogy végül nem mondott róla semmi fontos dolgot. Habár Gyurcsány elveszett a történelmi távlatok közti intellektuális ugrabugrában, összekeverte az ősiség törvényét egy másikkal, ám a sajátjainak címzett üzenet átment: Márki-Zay Péterre kell szavazni, az ő hátán felkapaszkodva ugyanis vissza lehet térni a hatalomba. Azt kaptuk, amit vártunk; talán az okozott némi derültséget még a »bolhacirkuszt« szemlélők körében, hogy Gyurcsány Ferenc a „jó kormányzás” mibenlétét is boncolgatta. Mert állítólag tudja, hogyan kell…
Orbán Viktor 1999-ben, huszonhárom éve honosította meg Magyarországon az évértékelő, korábbi nevén az országértékelő beszéd műfaját. A baloldal, pontosabban Gyurcsány Ferenc ezt másolta le. A különbség az elmúlt évtizedben az volt, hogy míg a miniszterelnöknek minden esetben sikerült olyan távlatos stratégiai gondolatot megfogalmaznia, amiből később sikeres politika született, addig Gyurcsány megmaradt az aktuálpolitikai csatározások színterén, mondanivalója pedig hamar feledésbe merült – lásd a XXI. Század Intézet elemzését!