Nem sárga

„Túlságosan tisztelem ahhoz Szakcsi Lakatos Bélát, hogy – mint egy politikus esetén – szó szerint idézzem a mondatokat, amelyekkel alig két hónappal ezelőtt visszautasította a józsefvárosi díszpolgári címet. Aki azonban emlékszik rá, tudja, hogy a politikától való távolságtartással indokolta az elhárítást.

Ez már akkor is falsul hangzott, hiszen a díszpolgári cím adományozása lokálpatrióta aktus, éppen csak annyira pártpolitikai jellegű, amennyire annak szánják vagy annak nézik. A márványtáblán azonban akkor is szerepelni fog a díjazott neve, amikor a konkrét adományozók már a fasorban sincsenek. Ám még ez a politikai vonatkozás is sok volt Szakcsi Lakatos Bélának novemberben, hogy aztán januárban ne csak részt vegyen a Magyar Zene Háza avatóünnepségén, de még a kormánypárt kampánydalának hangjait is tréfásan leüsse a csodazongorán.

Maga a díszünnepély minden ízében politikai esemény volt: a Városliget-projekt és a Bogányi-féle kompozit zongora egyaránt a kormányzati erő- és kirakat-kultúrpolitika szimbóluma. Bár a kiváló japán építész alkotása megragadó, az épületet látván a miniszterelnöknek a japán-magyar rokonságkutatás dicső, 1930-as évekbeli napjai jutottak eszébe. Beszédében revanst emlegetett a Városliget átalakítását ellenzőkkel szemben, s kilátásba helyezte, hogy április 3-án »elhúzzuk a nótájukat«, majd azt is hozzátette, egyértelműen utalva Szakcsi Piros paradicsomos zenei betétjére, hogy lám, szerinte is úgy van, hogy »Magyarország előre megy, nem hátra«.”