Sem kék, sem piros, sem szivárványszínű nyakkendőt nem szeretnék a gyerekek nyakába

„4 nem a népszavazáson = 1 igen a gyerekeinkre! Nyolcadikos koromig a szocializmusban éltem, ekkor váltottuk le a piros nyakkendőt egy jelentés nélküli lila bársonyszalagra - mégiscsak megszoktuk az iskolai ünnepélyeken, hogy valami lóg a nyakunkban a fehér blúzon…

Tanúja voltam, ahogy ezt megelőzően a tanáraink szintén nyakkendőt kötöttek évről-évre és szalutáltak a Kossuth Moziban tartott november 7-i ünnepségeken a megjelent egyenruhás szovjet elvtársaknak és engedelmesen harsogták az Internacionálét.

Nekünk is ugyanezt kellett tennünk, a 365. számú Hunyadi Mátyás Úttörőcsapat vigyázzba vágta magát és csak sok-sok évvel később tudtam meg, hogy ez a nap nekünk, magyaroknak is fontos: Erkel Ferenc születésnapja, a Magyar Opera Napja…

Tizenhárom éves voltam, mikor láttam, ahogy 1989 elején iskolánk vezetése kínosan szabadulni igyekezett mindezektől. A tanáraink is, akikre nekünk, kamaszoknak fel kellett volna nézzünk.

Most a gyerekeim iskolások és nagyon örülök, hogy nem kell részt venniük ilyen kollektív, kötelező színjátékokban, amit idegen hatalmak, félelmetes ideológiák kényszerítenek rájuk.

Ezért is örülök a közelgő gyermekvédelmi népszavazásnak, mert sem kék, sem piros, sem szivárványszínű nyakkendőt nem szeretnék a gyerekek nyakába, ellenben szülőként ragaszkodnék ahhoz az elidegeníthetetlen joghoz és felelősséghez, hogy gyermekeinket a saját felfogásunk szerint és az ő jól felfogott érdekükben nevelhessük.

(Ezt a képet elkészülte óta utáltam, de jól kifejezi ezt az összeszorított szájú, nyakkendős merevséget.”

Nyitókép: Facebook