„A polgár az aki magában bízik, nem másoktól várja a sorsa jobbra fordulását. Kitartó munkával, ügyességgel teremti meg magának és családjának amire szükségük van. Személyében is szabad, nem állam függő és ezt a szabadságot meg is védi. Ha ebből a fajtából sok van azt polgári társadalomnak hívják. Ilyen helyeken az élet mindenki által ismert kiszámítható szabályok szerint folyik. A hatalom a polgároktól függ, őket szolgálja és nem fordítva. éppen ezért a polgárok ügyelnek arra, hogy kikre bízzák a hatalmat. Tévedés persze előfordulhat, de az korrigálható. (Ez a modell, amely egyes helyeken többé-kevésbé megvalósul.)
Ahol nincs, vagy nincs elég polgár, ott az alattvalói mentalitás az úr. Ott a hatalom nem szolgál, hanem uralkodik és a saját érdekei szerint alakítja a viszonyokat.
Vannak országok ahol az előbbi modell egy történelmileg neki kedvező időszakban kialakult. Máshol meg, vagy nem volt ilyen időszak, vagy azt elmulasztották kihasználni, így nem jött létre a polgárok kritikus tömege.”
Nyitókép: MTI/Balazs Mohai