„Van egy pokolian rossz hagyományunk a politikai életben: az, hogy valójában szinte mindig minden közszereplő a helyén marad akkor is, ha egyébként százszorosan bebizonyosodott róla, hogy nem alkalmas a feladatára, vagy olyat tett vagy mondott a nyilvánosság előtt, ami után a demokrácia normái szerint távoznia kellene.
Nem, nálunk mindenki marad, és ebbe a közvélemény egy rövid idő után belenyugszik. Ennek mindkét fele katasztrofális: az is, hogy a politikusok, pártok, kormányok még a legnagyobb botrány után sem, soha nem érzik úgy, hogy nekik kutya kötelességük elhagyni hivatalukat vagy pozíciójukat, és az is, hogy a magyar közvélemény képtelen kikényszeríteni az adott személyek távozását, helyette beletörődik a látszólag megváltoztathatatlanba.