Öt lehetséges ok, amiért Karácsony Gergelyt „elütötte a villamos”

„A főpolgármester visszalépett Márki-Zay Péter javára. Kettejük együttműködésétől sokan azt várták, majd közösen felülmúlják Dobrev Klárát. Pár napja még úgy éreztem, talán több érv szól MZP visszalépése, mint a fordítottja mellett, de végül is a lényeg az volt, sikerüljön megegyezniük. Most, ha nem is úgy, ahogy elképzeltük, sőt, valljuk meg, egészen borzasztó módon, de sikerült. Az egyik visszalépett a másik javára. Van rá öt indokom, miért Karácsony dobta be végül a törülközőt.

1. Az idegek harca

A Karácsony–Márki-Zay vetélkedés a személyes karakterek és az idegek harca volt. Az első fordulóban olyan lendületet vett a hódmezővásárhelyi polgármester, a vérszagot megérző szimpatizánsai pedig olyan erős és kizárólagos reményeket helyeztek belé, hogy ott lebegett a levegőben, MZP talán megszegi korábbi ígéretét, és nem lép vissza, ha harmadikként fut be. Így is lett. Bár többször elismételte, ő a legvégén elrántja a kormányt, ezt végül a főpolgármester tette meg. Miért? Mert más karakterek.

Az elmúlt napokban mindketten megerősítették a velük kapcsolatos negatív sztereotípiákat. Karácsonyt sokan gyengeséggel, döntésképtelenséggel vádolják. Az is volt. Bevitték a vásárhelyi málnásba. Márki-Zay pedig ellenfelei szerint erőszakos és önfejű. Valóban az volt.

És ez kellett a sikerhez. Ha két ilyen eltérő karakter elindul egymással szemben a politika autópályáján, nem meglepetés, hogy az előbbi rántja el végül a kormányt. Karácsony Gergely nem bírta idegekkel, besokallt.

2. A játszma vége

Kettejük násztánca tipikus win-win szituációként indult, ahol mindkét fél nyer az együttműködéssel, előbb közösen legyőzik Dobrevet, utána talán Orbánt is. Aztán teltek a napok, és az egész zéró összegű játékká alakult. Ilyenkor az egyik már csak úgy tud erősödni, ha a másik gyengül. A Fidesz közös legyőzéséről egyre kevesebb szót hallhattunk, a kérdés annyi maradt, melyikük nyerhet a DK jelöltjével szemben. És itt még nem volt vége.

Az egyre izzadságszagúbb szkanderezés végül törvényszerűen torkollott negatív végösszegű játszmába, ahol a felek bármit tesznek, mindkettő veszít. Sem Orbánról, sem Dobrevről nem beszéltek már, a kezdeti országmentő buzgalom egyetlen ócska kérdéssé inflálódott: ki tudja legyőzni a másikat? A főpolgármester és stábja talán úgy értékelte, nincs tovább, ez a játszma vége, hiszen az eltervezett diadalmenet féltávnál összeomlott. Az utolsó, demoralizáló csatára már sem ember, sem haditerv, sem hit nem maradt. Bekullogtak tehát Márki-Zay mögé.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán