„A palota udvarára furcsa gyülevész horda zörömbölt be. Túlzottan nagy méretű páncélingük rendetlenül lógott, csorba kardjaikkal esetlenül hadonászva magukat sebezték meg, lovuk elbotlott saját négy lábában.
A király kinézett az erkélyen, és szánakozva kérdezte:
– Mi ez a szerencsétlen bagázs?
Mint egyetlen autentikus fogadóbizottság, az udvari bolond üdvözölte őket. Pár szót váltott velük, majd felkiáltott:
– Trónkövetelők, felség!
– Mi a szösz? – lepődött meg az uralkodó, és hamar elővette udvari nagyítóját, hogy jobban szemügyre vegye őket. Föltűnt neki, hogy bár magas és alacsony, kövér és sovány egyaránt van köztük – sőt egyikük, bár öregecske, de nőnek látszik –, az arckifejezésük teljesen egyforma. – El akarják foglalni a helyemet? – csodálkozott. Egyszer ugyan megesett a Kerekerdőben, hogy a birkák az oroszlán helyett a nyulat választották az állatok királyává, de az gyorsan elmúlt.”