Miért utálják és csodálják annyian Magyarországot?

„Az elmúlt néhány évben Magyarország, egy kevesebb mint 10 millió fős ország, óriási helyet foglalt el az amerikai liberálisok és konzervatívok képzeletében. Ha valaki úgy gondolja, hogy az amerikai jobboldal az autoriterizmus felé csúszik, akkor Orbán Viktor nacionalista kormányát idézi sötét példaként. Ha valaki azt gondolja, hogy intoleráns progresszivitás árnyékolja be az amerikai életet, akkor Orbánra lehet hivatkozni, mint egy emberre aki visszavág.

Ebben a futó vitában, amelyet Tucker Carlson legutóbbi budapesti látogatása újra felszínre hozott, döbbentem meg a The Atlantic egyik újságírójának, David Frum megfigyelésén, aki a jobboldal Orbán-rajongásának heves kritikusa. Frum az Orbán belső körében tapasztalható korrupciót taglaló Twitter bejegyzés sorozat részeként ezt írta: »2016-ban jártam Magyarországon. Újra és újra szemtanúja voltam egy apró gesztusnak, amelyről azt hittem, hogy végleg eltűnt Európából: az emberek elfordították a fejüket, hogy ellenőrizzék, ki hallgatja őket, mielőtt előrehajoltak, hogy elsuttogják a mondanivalójukat. Féltették a munkájukat, nem az életüket, de akkor is...«

Ez hasznos tweet, ha arra gondolunk, hogy milyen félelmek motiválják a bal- és jobboldali amerikaikat akik Magyarországot figyelik. Egyrészt attól tartanak, hogy a Trump-féle populizmus egyszer elegendő hatalmat fog szerezni ahhoz, hogy a kritikusainak félnie kelljen a megélhetésükért. Másrészt ott van a félelem, hogy a progresszivizmus már az Egyesült Államokban is gyakorolja ezt a hatalmat, és hogy amit Frum leír, az egy óvatos, sotto voce beszélgetés, az amerikai élet fontos jelenlegi része.”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher