„A történelmi múlt nagy és meghatározó pillanatait azért is érdemes időről időre föleleveníteni, mert a bennük rejlő roppant tanulság a csüggedés pillanataiban új erőt és életkedvet kínál. Ezért is hangsúlyozom, hogy csak a történelmi érzékkel nem rendelkezők képesek elkeseredni Lánczi Tamás szavain, aki a Huxitot már azzal propagálja, hogy ezzel sikerül megvédeni a hazai munkaerőpiacot, s az EU-ból való kilépésünknek hála idehaza tarthatjuk az egyetemet végzett fiatalokat.
Ám semmi ok az aggodalomra! Hozzuk csak mozgásba a történelem nagy tanulságokkal szolgáló pillanatait, így a fent leírtakat, s máris látni fogjuk, hogy Lánczi Tamás végtelenül jószándékú, lelkes fiatal, aki hasznos, tisztességes és építő szándékú ötleteit a történelmi jelen bonyolult folyamataihoz mérten kissé sietősen, fiatalos hévvel és radikalizmussal szándékozik realizálni. De majd jönnek a Fidesz-KDNP-ben évtizedek óta megedződött, sokat tapasztalt idősebb elvtársak, köztük a rettentő bölcsességéről nevezetes Lánczi András, Lánczi Tamás édesapja, ő, aki a hatalom korrupcióját szélesebb keretbe ágyazta, s rávilágított arra, hogy a korrupció valójában nem is korrupció, még akkor sem, ha úgy néz ki, úgy viselkedik és úgy dorombol, hanem a Fidesz nemzeti politikájának a szerves része, szóval jön ez a monumentális, grandiózus, kolosszális és fergeteges bölcsességű Lánczi András és vele vállvetve a többi tapasztalt elvtárs, akik majd világossá teszik, hogy az EU-ból való kilépésnek nem az az igazi célja, hogy ellehetetlenítsük a magyar munkaerő Nyugatra vándorlását, ugyan már, kedves magyar nép, elvégre ki akar manapság Nyugatra menni tanulni vagy dolgozni, abba a levitézlett, agonizáló világba! Az EU-ból való kilépéssel valójában a magyar lakosságot védik a Nyugatról áradó hordáktól, a nemátalakító műtéteket már az óvodásokon elkezdeni szándékozó lobbiszervezetektől, a beteges nézetektől, az elkorcsosult családmodellt vallóktól, a vallástalanná vált, keresztényüldöző ármádiáktól, a beteges, depresszív, aberrált és dekadens kultúrát hirdetőktől, a Coca-Cola mámorban fetrengő imperialistáktól (tudom, ez kissé archaikusan cseng, de mindenki megláthatja, hamarost újra értelmet kap!).