„A tokiói olimpiai játékokon elsőként önmagát transzneműként felvállaló versenyző, az újzélandi Laurel Hubbard (akinek választott keresztneve érdekes módon az ókori hadi- és sportsikerek hőseinek járó babérkoszorút jelent – biztos véletlenül…) személye és minden helyzeti előnye ellenére történő gyenge szereplése kapcsán ismét a közérdeklődés fókuszába került a kérdés: méltányos-e a született és a választott nemi identitású sportolók egymás közötti versengését lehetővé tenni?
Hacsak nem a kifejezetten esztétikai értékkel is bíró (műkorcsolya, szinkronúszás, torna, stb…) sportokat vizsgáljuk, ahol a teljesítmény megítélését a női mezőnyben egy kidudorodó pénisz erősen beárnyékolná talán kijelenthetjük, hogy a versenysport nem identitás-kérdés, az emberi teljesítőképesség különböző aspektusainak összeméréséről szól.