Egy éve lázadt fel belarusz népe

„Egy éve ilyenkor még szavaztak a fehéroroszok az elnökválasztáson, ahol végül minden bizonnyal az ellenzék jelöltje Szvetlana Tyihanovszkaja nyert. A kifotózótt szavazóköri jegyzőkönyvek, a 100% fölötti részvételek és az utólagos kutatások is ezt bizonyítják. Számomra két okból is emlékezetes ez a nap. Egyrészt, mert az érdeklődéseteknek és bizalmatoknak hála, sokáig közvetíthettem nektek napról-napra, hogy mi történik Belaruszban. Másrészt pedig, mert augusztus 9. a születésnapom. Emlékszem a szülinapi ebéd mellől frissítgettem a belorusz lapok percről-percre tudósításait, néztem, hogy Tyihanovszkaja már a választás napján elbújt, cseten pedig azt beszélgettük, hogy Lukasenka tuti elcsalja, tuti lesz utána tüntetés, de szétverik és ennyi. Hát nem ennyi lett, hónapokig ment utcára az igazságért több százezer belorusz. Elképesztő volt látni azt a hihetetlen szabadság élményt, ami 30 év diktatúra után felszabadult az emberekből, elképesztő volt látni azt a tudatosságot, igazságvágyat, a munkások kiállását, ami ebben a pár hónapban megvalósult.

Ez a hihetetlen turbulencia nem a semmiből jött. Egyrészt a recesszió volt az oka, amely abból következett, hogy az oroszok elzárták a gázt. Márpedig Lukasenka rezsimjét a gáz továbbértékesítése tartja el. A másik előzmény pedig a Covid-járvány félrekezelése volt. Ugyanis tavaly március környékén, amikor Lukasenka arról beszélt, hogy traktorozni kell, és akkor nem lesz  baj a Covidból, elkezdődtek megszerveződni a kis helyi közösségek. Az órási lakótelepekbe költöztetett beloruszok pedig helyi Telegram csoportokat, önsegítő köröket hoztak létre, így végül augusztustól ezek a kis csoportok lettek a lázadás fészkei. Házanként szervezték meg magukat a fehéroroszok, minden tüntetésre, tiltakozásra.  Aztán pedig megszervezték a semmiből a jogsegélyt, a sztrájkolók támogatását, sőt a média a Nexta nevű csatorna felfutásával is lényegében a semmiből jött létre ebben az időben.

Több dolgot is tanulhatunk ebből a tüntetés sorozatból. Egyrészt, hogy ezek az intézmények mennyire szükségesek, és mennyire fontos a civil társadalom különböző intézményeit fenntartani, mennyire szükséges megszervezni a társadalmat.A másik tanulság pedig az, hogy egy felépült diktatúrával szemben végső soron még egy ennyire hihetetlenül erős turbulencia sem tud semmit kezdeni. Nálunk még nincs ilyen diktatúra, de mindannyian látjuk évről-évre, hogy hogyan épül fel a rendszer az intézmények terén és az emberek fejében is. Én ezért indulok a választásokon, és ezért kérek mindenkit arra, hogy vegyen részt ebben a küzdelemben. Minden nehézség ellenére ma még mindig könnyebb szembeszállni a rendszerrel, mint amennyire 8-10 év múlva lesz, ha fennmarad. 2022 az egyik utolsó nagy esélyünk lesz.”