Az Orbán-kormánynak és ezzel együtt az országnak nagyon nem tesz jót, hogy téma Amerikában

„Az amerikai sajtó úgy olvasandó, mint a magyar. Az ember elolvassa a CNN-t, amelyből megtudja az amerikai liberális városi értelmiség álláspontját. Ezután megnézi a FOX híreit. A Fox műsorvezetőit nem nézi meg mert azok zsibbasztóan hülye műsorokat csinálnak, például a Magyarországra látogatót Tucker Carlson is. A Fox-nál a híreket kell nézni, mert a CNN-nél a vélemény szépen átcsúszik a hírszerkesztőségbe is. A kettőből együtt lehet nagyjából összerakni a dolgokat. Persze van egymillió másik, kisebb hírforrás is, de a mainstream képe nagyjából ez.

Ez számunkra azért érdekes, mert Orbán Viktornak van egy alig titkolt titkos vágya. Miután a teljes magyar politikai spektrum gyakorlatilag az ő csicskája, a magyar gazdaság jelentős részét ellopta, szeretne igazán nagypályás valaki lenni. Igenám, de Magyarország minden rombolása mellett, még az EU-n belül is nagyon kis pont, világviszonylatban pedig teljesen jelentéktelen. Orbán viszont szeretne világviszonylatban is valaki lenni, nem pedig csak valami random basi.

Amerika a kapitalizmus fellegvára, naná, hogy van szolgáltatás erre is, az amerikai jobboldali tévézés egyik sztárja, Tucker Carlson eljön Magyarországra haknizni egyet és lesz főműsoridős interjú is. Ne legyenek illúzióink, Carlson (és az őt menedzselők) tisztán piaci alapon csinálják ezt, ez neki egy nyári hakni. Illetve jó lenne, ha az maradt volna, de egy picit jobban sikerült a dolog a kelleténél. Orbán ugyanis könnyen bekerülhet az amerikai politika szimbólumai közé, így most egy darabig a komplett amerikai sajtó foglalkozni fog vele.

Az amerikai politikának ugyanis vannak Nagy Témái. Orbánék 2010. óta folytatott politikája nem kis részben ezt igyekszik átvenni. A közbeszédet Nagy Témák köré csoportosítják. Rezsi, migráció, homoszexuálisok, Soros.

Az amerikai politikában nagyjából tucatnyi ilyen nagy, szimbolikus téma van. Például fegyvertartás, abortusz, adórendszer, szociális juttatások, drogok, feketék, bevándorlás. Ezek jelentősége időről-időre átrendeződik. Néha-néha van vendégszereplő, aki pár epizódon vagy fél évadon át jelen van a sorozatban, aztán kiderül, hogy a macskája vízumot kapott Burkina Faso-ba és neki sürgősen utána kell mennie és eltűnik. Lehet két évad múlva majd visszajön kicsit.

Az amerikai politikusok a saját vágyott szavazóbázisukhoz igazítják pozíciójukat ezekben a nagy kérdésekben. Legyen fegyvertartás szabadon, szabadon de regisztrációval, csak ruha alatt hordva, csak meghatározott kaliberű és tárkapacitású fegyverekkel, csak otthon, csak autóban és így tovább. Abortusz teljesen szabadon, ennyiedik vagy annyiadik hétig, csak akkor ha életveszély van, akkor ha megerőszakolták az anyát, akkor ha orvosi bizottság javasolja, sőt akkor se és így tovább.

Tetszőleges politikus politikai pedigréjét le lehet vezetni abból, hogy ezekben a kulcskérdésekben hova helyezkedik. Nyilván ez függ attól, hogy hol indul, a versenytársa hova helyezkedik, mit mértek a közvéleménykutatók, mi a demográfiája a körzetének.

Ennek önmagán túlmutató jelentősége is van mert ezekből a véleményekből elég jól meg lehet tippelni, hogy a Nagy Témák között nem szereplő, de azokkal rokonítható kérdésekben milyen álláspontja lesz. A Nagy Témákon folyó vita tehát áttételes, és lehetőséget ad arra, hogy konkrét személyek vagy például cégek érintése nélkül lehessen kampányolni. Ez persze az amerikai kampányokat külső szemlélő számára furává teszi, hiszen ki a fenét érdekel, hogy Kaliforniában most éppen 10-es vagy 15-ös tárral 3 vagy 5 hüvelyk csőhosszal lehet pisztolyt tartani,

Donald Trump azért hozott nagy változást az amerikai politikába, mert ezt az illedelmes kampányolást (melybe azért természetesen bőségesen belefér egymás sározása) rúgta fel olyan problémák felemlegetésével, amelyek túlmutattak a félig vagy egészen műproblémák rendszerén. Trump kampányüzeneteit úgy is lehet érteni, hogy itt mindenki drogkrízisről meg fegyvertartásról beszél, de én elmondom nektek kedves választók, hogy a gyárak Kína miatt zárnak be, ezért Kínát seggbe kell rúgni. Ilyet korábban kampányban nem mondtak.

Az már régebben látszik, hogy Trump véglegesen átrendezte az amerikai politika képét. Legyőzni viszonylag egyszerű volt. Kellett egy épkézláb elnökjelölt aki azt mondja, bárki csak nem Trump. Joe Biden minden ellenkező híresztelés ellenére épkézláb elnök, még ha nem is a legemlékezetesebb az amerikai elnökök sorában. Neki egy dolgot kellett tudnia: nem összeugrasztani egymással Trump ellenzékét. Megcsinálta.

Azonban nincs visszatérés a Trump előtti kampányoláshoz, valami minőségileg újat kell kitalálni. Nyilván a régi slágerek maradnak, de a jobboldali szókimondáshoz kell találni párt a baloldalon is.

Ennek egyik vonulata annak az egyébként valós fenyegetésnek a felemlegetése, hogy Trump ha tehetné és lenne kongresszusi és szenátus támogatása, jelentősen gyengítené a fékek és ellensúlyok rendszerét, az amerikai demokrácia alapját. A demokrata véleményvezérek felismerték, hogy Trump polarizálta a Republikánus Pártot, és onnan lehet szavazókat elcsábítani a hagyományos amerikai értékek védelmének jelszavával.

Orbán ebbe, a formálódó új Nagy Témába került bele. Ha szerencséje van, csak rövid nyári sláger lesz, afféle Coco Jumbo vagy Ketchup Song. Ha nem, akkor hosszabb ideig téma lesz, kb. ahogy Szaddam vagy Kadhafi is téma volt. Az egész ország szerencséjére azért ez utóbbi a kevésbé valószínű. Ugyanis hál’ Istennek Magyarország az EU tagja. Ez nemcsak Orbán mozgásterét szűkíti, hanem az USA-ét is. Ugyanis az hogy Orbánnal mit lehet tenni,, az EU-s és ezen belül főleg német egyetértéssel döntendő el. Így lehet, hogy Orbán neve közszájon fog forogni Amerikában, de kemény fellépés vele szemben nem lesz, legalábbis olyan nem, amely Kelet-Európa stabilitását az ukrán krízis közepette veszélyeztetné. Ha az amerikai külpolitika olyan hülye lenne, hogy destabilizációval foglalkozik (nem az, tanultak a kijevi példából) akkor az EU, köztük a holland vagy az osztrák kormánnyal jelentkezne, hogy helló, ezt nem kéne.

Ezzel együtt az Orbán-kormánynak és ezzel együtt az országnak nagyon nem tesz jót, hogy téma Amerikában, akárcsak egy választási kampány erejéig is.Tudom hogy a Múzsa olvasótáborának nagy részét hidegen hagyják olyan dolgok, mint »mozgástér« meg »nemzetközi elszigeteltség« pedig most is ilyen következmények lesznek. A nemzetközi politikában Magyarország már most is egy jelentéktelen országocska az EU-n belül, amely megkapja azt a figyelmet és respektet, amely EU tagállamnak jár, de mindenki tudja, hogy az EU-n belül különösebb szava nincs, és akkor se lesz, ha netán Le Pen és Salvini sikerre vinné a szélsőjobbot az EU-ban. Ha ez megtörténne, Orbán ugyanolyan kishal maradna, mint most, csak más nagyhalak társaságában.

Most viszont ez az egész pária-lét kiegészül azzal, hogy mi vagyunk, akiket a legújabban fúj-fúj országként emlegetnek Amerikában. Azzal mindenki tisztában van, hogy az EU területére nem jönnek lopakodó bombázók és drónok demokráciát exportálni, de Orbántól mindenki, akinek bármilyen érdeke fűződik a jó kapcsolathoz Amerikával, két lépés távolságot fog tartani.

Mindezt azért, mert a Doktor Miniszter Elnök Úr szeretne nemzetközi tényező lenni.”

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd