A meglepetés ereje

A minap jelent meg a hír, hogy egy diáklány villáminterjút készített Orbán Viktorral. Itt tehát – kivételesen – nem a miniszterelnök volt a kezdeményező, mint például a korábbi, nagy port kavart videóban, amikor Orbán Viktor megtalálta az „elveszett” sajtószabadságot egy józsefvárosi újságos pavilonjában.

Magam is tanúja voltam egy hasonló esetnek, ami pontosan két évvel ezelőtt történt a Szent István-napi ünnepi szentmise előtt a Bazilikánál. Ekkor épp az egyiptomi szerzetes-író, Henri Boulad kísérője voltam (nagyrészt a véletlen hozta így), akit tolókocsiban kellett a mise helyszínére vinni. Amikor megérkezett a miniszterelnök a kíséretével, Boulad atya szerzetestársa diszkrét, de határozott gesztusokkal hívta fel a figyelmet a távolról érkezett vendégre. Orbán Viktor habozás nélkül odalépett egy műanyag székkel, helyet foglalt, és máris a kereszténységet érintő világpolitikai témákról kezdett csevegni az egyházi íróval, akit persze már jól ismert korábbról. Ekkor készült a fenti fénykép is.

Ami közös az imént vázolt három történetben, az a meglepetés ereje. Le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy a politikai kommunikációban minden óraműszerűen megtervezett lépések mentén történik. Van helye a rögtönzésnek is, de nem öncélú módon.

A 2022-es választási kampány ágyúnaszádjai felsorakoztak már. A jobboldal ereje hagyományosan a gondosan kitervelt stratégia fegyelmezett végrehajtásában rejlik, míg a baloldal gyakran nemzetközi (sokszor kultúridegen) politikai kampányokra csatlakozik rá, vagy az előző választásokon már kissé elkoptatott szólamokat ismételget. A választási matematika törvényeiből fakadóan (teljes ellenzéki összefogás) most mégis kiegyensúlyozott mérkőzés várható. S éppen egy ilyen szoros meccsen szükség lehet az egyéni kezdeményezőkészségre, bátorságra és technikai bravúrokra is.

Még egyszer hangsúlyozom, nem önfejűsködésről és primadonna-páváskodásról van szó (ez Őszöd örök tanulsága a magyar politikában), hanem a jól begyakorolt, fegyelmezett mozdulatok között egy-egy villanásról, rögtönzésről, felszabadult nekilendülésről. Arról, hogy merjük felfedezni személyiségünk eddig árnyékban hagyott vagy szunnyadó képességeit, új perspektívából szemügyre venni a problémákat, végső soron pedig – ha már minden tőlünk telhetőt megtettünk – ráhagyatkozni a nálunk magasabb és átfogóbb Erőre, Bölcsességre, Szépségre. Más szóval okozzunk meglepetést, és merjünk meglepődni. Enélkül nagyon nehéz lesz.