„A támadás, a védekezés, az ellenség becserkészése és az előle való kitérés kétszer olyan hatékony, ha a meglepetés erejével hat” – tartja a régi hadi bölcsesség. Vajon igaz ez a politikában is?
A minap jelent meg a hír, hogy egy diáklány villáminterjút készített Orbán Viktorral. Itt tehát – kivételesen – nem a miniszterelnök volt a kezdeményező, mint például a korábbi, nagy port kavart videóban, amikor Orbán Viktor megtalálta az „elveszett” sajtószabadságot egy józsefvárosi újságos pavilonjában.
Magam is tanúja voltam egy hasonló esetnek, ami pontosan két évvel ezelőtt történt a Szent István-napi ünnepi szentmise előtt a Bazilikánál. Ekkor épp az egyiptomi szerzetes-író, Henri Boulad kísérője voltam (nagyrészt a véletlen hozta így), akit tolókocsiban kellett a mise helyszínére vinni. Amikor megérkezett a miniszterelnök a kíséretével, Boulad atya szerzetestársa diszkrét, de határozott gesztusokkal hívta fel a figyelmet a távolról érkezett vendégre. Orbán Viktor habozás nélkül odalépett egy műanyag székkel, helyet foglalt, és máris a kereszténységet érintő világpolitikai témákról kezdett csevegni az egyházi íróval, akit persze már jól ismert korábbról. Ekkor készült a fenti fénykép is.
Ami közös az imént vázolt három történetben, az a meglepetés ereje. Le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy a politikai kommunikációban minden óraműszerűen megtervezett lépések mentén történik. Van helye a rögtönzésnek is, de nem öncélú módon.
A 2022-es választási kampány ágyúnaszádjai felsorakoztak már. A jobboldal ereje hagyományosan a gondosan kitervelt stratégia fegyelmezett végrehajtásában rejlik, míg a baloldal gyakran nemzetközi (sokszor kultúridegen) politikai kampányokra csatlakozik rá, vagy az előző választásokon már kissé elkoptatott szólamokat ismételget. A választási matematika törvényeiből fakadóan (teljes ellenzéki összefogás) most mégis kiegyensúlyozott mérkőzés várható. S éppen egy ilyen szoros meccsen szükség lehet az egyéni kezdeményezőkészségre, bátorságra és technikai bravúrokra is.
Még egyszer hangsúlyozom, nem önfejűsködésről és primadonna-páváskodásról van szó (ez Őszöd örök tanulsága a magyar politikában), hanem a jól begyakorolt, fegyelmezett mozdulatok között egy-egy villanásról, rögtönzésről, felszabadult nekilendülésről. Arról, hogy merjük felfedezni személyiségünk eddig árnyékban hagyott vagy szunnyadó képességeit, új perspektívából szemügyre venni a problémákat, végső soron pedig – ha már minden tőlünk telhetőt megtettünk – ráhagyatkozni a nálunk magasabb és átfogóbb Erőre, Bölcsességre, Szépségre. Más szóval okozzunk meglepetést, és merjünk meglepődni. Enélkül nagyon nehéz lesz.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Ezek a hírek vitték a húsvétvasárnapot a Mandineren.
Meghiúsított szabotázsakció a magyar határ közelében: a kormány súlyos fenyegetésről beszél, az ellenzéki narratíva szerint megrendezett akcióról lehet szó.
Nagyon reménykednek az ukránok, az Európai Bizottság pedig gyártja a forgatókönyveket.
A 2026-os CPAC Hungary egyik kiemelt vendége Geert Wilders szerint Európa egész érdeke, hogy Orbán Viktor maradjon Magyarország miniszterelnöke.
Viszont még mindig nem a teljes összegről van szó.
Az Egyesült Államok alelnöke jövő kedden érkezik Budapestre.
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 70. rész.
Johann Wadephul szerint Ukrajna győzelme az egyetlen elfogadható opció a NATO számára.
