A politikai hatalom és a Gonosz

Igaza van a bácsinak, szerintem a körömletépők, egymást akasztók, földelvevők, nyugdíjfelezők és ezeknek a gazemberek támogatói, szavazói lelkületére gondolt.

Íme a gonoszság arcai https://mandiner.hu/cikk/20210725_pride_re_sztvevo_jo_lenne_ha_orba_n_kifingana

szimplán hülye vagy

"gonoszság ördögi körét nyilvánvalóan olyan politikai erő törheti meg, amelynek meghatározó vezetői valamelyest szókratészi módon gondolkodnak" Sajnálom, hogy a szerző nem fogja elolvasni, amit most írok, mert ő legalább értékelné a válaszomat. A mondatban ugyanis benne rejlik a hibával együtt a megfejtés is: a gonoszság ördögi körét két okból sem törheti meg politikai erő, és a mondat mindkettőre utal: - egyrészt azért nem, mert Szókratész nem volt politikus és mindenféle politikai karriert el is utasított. Vagyis az ő példájából is látszik, hogy lehetetlen a gonoszság ellen politikai úton küzdeni. Szókratész valóban rendkívül sokat tett és sokra jutott ebben a folyamatban, de még csak véletlenül sem politikailag. Ő úgy gondolta, hogy a legfontosabb tisztázni a problémák gyökerét, megérteni az igazságot - és ehhez nem politika kell, hanem gondolkodás, beszélgetés, vita, elmélkedés, mentális erőfeszítés. És ha mér az ember tudja az igazságot, akkor sokkal könnyebben képes azt elfogadni (ebben ugyan tévedett, de ez nem ide tartozik). - a másik, ami ugyan összefügg Szókratész tévedésével, de attól függetlenül is tárgyalható, és a fenti mondatban szintén benne rejlik, az a gonoszság ördögi természete, ami ugyebár transzcendens probléma és nem politikai. Az ördög ellen nem politikusok tudnak harcolni, hiszen egészen konkrétan az ördög politikai hatalmat kínált fel még Jézus Krisztusnak is a pusztai kísértés idején, azzal, hogy Lk 4,5-8 Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban, És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom; Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. A Biblia valóban, más helyen az ördögöt így nevezi: Jn 12,31 Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: Jn 14,30 Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije; Jn 16,11 Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. Ennek a fejedelemnek vannak alárendelve az emberi (politikai) fejedelmek: 1Kor 2,6 Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét; 1Kor 2,8 Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát: Egy rövidebb zsoltárt idézek is, amiben ez a kapcsoslat egészen nyilvánvalóan van bemutatva: Zsoltárok könyve 2. rész Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak! A kettő közti kapcsolatról még: Ef 2,2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Az "engedetlenség fiai" közé tartoznak a hatalommal rendelkezők, és a Biblia nagyon sokszor beszél arról is, hogy a legtöbb esetben az Isten "választottai" a társadalmi ranglétra alján levő, hatalom nélküli szegények, elesettek, bár a két kategória természetesen nem ugyanaz. De annyit mindenképpen fontos meglátni, hogy a Biblia egészen egyszerűen nem vesz igénybe politikai hatalmat ahhoz, hogy bármit is elérjen az emberek "szívében", a társadalomban, a közösségben. Még ha az ószövetség idejében erre némileg szükség is volt, az újszövetség idején már nincs. Az Isten egyesével képes minden ember lelkével kommunikálni, az egyén életére hatni, az egyén sorsát befolyásolni, az egyén közvetlenül az isteni előírásoknak rendelődik alá vagy áll azoknak ellen. Ezért aztán bárki, bármilyen körülmények között is, képes az Isten "közvetítőjévé" válni, ha neki alárendelődik. És ha ezek a hatások láthatatlanul erőtlenek is, akkor is fontosak. A római birodalmat akkor is képesek voltak "maguk alá gyűrni", hogy a birodalom a lehető legdurvább tömeggyilkosságokkal próbálta kiirtani a keresztényeket. És minél inkább próbálkozott, annál inkább kiderült, hogy ez lehetetlen. Ebből az következik, hogy ha valaki a gonoszság ellen küzdeni akar, vagy helyesebben fogalmazva a gonoszságnak ellen akar állni, és a jóért akar küzdeni, akkor teljesen hiábavalóan foglalkozik politikával, akkor nem politikával kell foglalkoznia, hanem szimplán a saját életében, a saját mikrokörnyezetében körülnéznie, és hagynia, hogy az Isten mások életében ugyanúgy hasson, mint az ő életében, őtőle akár függetlenül is. A gonoszságot nem egy hadsereg állítja meg, hanem az emberek jóra törekvése, ahhoz pedig különösebben nem kell semmiféle nagy volumenű befektetés és harciasság és küzdelem és tömegpárt és így tovább. Az viszont szükséges hozzá, hogy azok az emberek, akik jót akarnak tenni, saját magukhoz is jók legyenek. Mert senki sem képes jobb lenni a felebarátjával, mint önmagával. Ez ugye nyilvánvalóan nem önzőséget jelent, de azt igen, hogy képes legyek ellenállni annak, amikor valaki szimplán tárgyként fel akar használni a maga céljaira, tehetetlen bábuként magával rántva, a saját egyéniségemet ledarálva. A jóság a saját egyéniségem tiszteletben tartásával is összefügg. Azzal, hogy ne engedjem meg, hogy "orkot" vagy "klónharcost" csináljon belőlem valami "birodalom". Ne küzdjek mások céljaiért, ha azok nem az enyémek.