A magyar tartás frusztrálja a külföldi liberálisokat

2021. július 13. 14:09

A jóemberkedés leplében propagált őrült gondolatokat egy ponton túl már nem lehet a gyakorlatba átültetni.

2021. július 13. 14:09
null
Szánthó Miklós
Szánthó Miklós
Magyar Nemzet

„Világnézetek harcáról szoktam én is beszélni, de ez nem valamiféle elvont filozófiai vita – valójában a hétköznapi életmódunk a tét. Az egyes politikai oldalak alapvetően mást gondolnak a »jó életről«, az ember céljáról és az ennek megfelelő társadalompolitikai elképzeléseiket igyekeznek átültetni a gyakorlatba. Amikor azok a kérdések merülnek fel, hogy szuverén állam vagy Európai Egyesült Államok, hogy munka vagy segély, hogy nemzet vagy multikulti, hogy nő és férfi vagy társadalmi nemek, hogy gyermekvédelem vagy genderérzékenyítés, vagy hogy család vagy alternatív szexuális kommunák, akkor az ideológiai küzdelemnek a mi és a gyermekeink életére nagyon is hatással lévő leágazásaival szembesülünk mindannyian. És ma sajnos az engedélyezett nyilvánosság terei alapján – gondoljunk csak a foci-Eb hivatalos kommunikációs közegére – joggal támad az a benyomása sokaknak, hogy a balliberális oldal a demokrácia varázsigéinek kisajátításával a feje tetejére akarja állítani a világot, de legalábbis öngyilkosságba hajszolni a nyugati civilizációt. Már nem pusztán létjogosultságot követelnek a »speciálisnak«, a korábban kivételszabálynak tekintett gondolatoknak vagy életformáknak, hanem totális erkölcsi azonosulást akarnak előírni. A magyar kormány viszont 2010 óta nem hajlandó szolgalelkűen lemásolni az abnormalitást egyre inkább kívánatosnak tekintő nyugati mintákat, hanem kiáll a teremtés rendjéből fakadó természetes életigazságok mellett. Ezért pedig politikailag likvidálni akarják. Csakhogy a természet szerintem nem liberális, a jóemberkedés leplében propagált őrült gondolatokat egy ponton túl már nem lehet a gyakorlatba átültetni, mert egész egyszerűen ellenkeznek az emberek alapvető életösztönével. Magyarország ennek az életösztönnek a megtestesítője más régiós szövetségeseivel együtt. És szerintem a harc nem csak azért nyerhető, mert lényegében az élet kultúrája áll szemben a halál kultúrájával, de azért is, mert a magyar testtartás láthatóan frusztrációt vált ki a külföldi liberálisok köréből: félnek, mert érzik, hogy Orbán Viktor azon nyugati szavazó lelkéhez is képes szólni, akit politikai elitje már évekkel ezelőtt magára hagyott.

Az »eredeti« CPAC (Conservative Political Action Conference) az amerikai jobboldal legnagyobb seregszemléje, nem pusztán egy fórum, egy rendezvény, hanem a tengerentúli konzervatív tábor erejének felmutatása. Az előbbiekben arról beszéltünk, hogy a kontinensünkön milyen a politikai klíma, de látnunk kell, hogy a baloldal, a szocialisták, a progresszió, a globalisták mindenhol ugyanazokat a klasszikus társadalmi alappilléreket igyekeznek aláásni – itt, Európában és Észak-Amerikában is. Az »emberi jogok« stemplijével felülbélyegzik a józan észt, tudománytalannak és kirekesztőnek állítják be a zsidó-keresztyén hagyományokat, a fejlődés szükségszerűségére hivatkozva meg akarják haladni az egyébként is »bűnös múltú« nemzeti kereteket, a szexuális forradalom legújabb hullámát meglovagolva pedig végleg meg akarják szüntetni az elnyomó struktúrát képviselő családot. Ha egy ilyen »erős« rendezvényen, mint a tavaszra tervezett budapesti CPAC, rá tudunk döbbenni arra, hogy bár egy óceán választ el minket, a kommunisták itt is és ott is ugyanazokkal a módszerekkel akarják magukat végighazudni az igazsághoz, a normalitás jegyében adott közös konzervatív válasz politikai hatása, akciórádiusza annál nagyobb lehet. A következő időszak európai választásai kapcsán pedig szerintem kifejezett morális pluszt adhat a hazai, de talán más országok jobboldali táborának, ha tudatosul, hogy mi már nem egyedül állunk ott a viharban, a tengerentúlon nemcsak diplomáciai, de politikai szövetségeseink is vannak. Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.”

Fotó: Andy JACOBSOHN / AFP

Összesen 18 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
pitypang1125
2021. július 15. 11:25
A libsiket ott kell ütni vágni, ahol a legjobban fáj nekik.
..--..
2021. július 13. 21:09
-zsoltkom- "A magyar tartás frusztrálja a külföldi liberálisokat" Ez nem magyar tartás, hanem orbántartás. Orbán a gazda és szemei hizlalja a jószágot... a 2/3 süvöltő jószágot. Neki támaszkodik a magyar karámoldalnak és... „Hoppá! Na helló, röfi! - Orbán malacokkal konzultált”
Pierre
2021. július 13. 18:55
"Mennyire szánalmas állandóan magunkat győzködni arról, hogy nem mi őrültünk meg, hanem a világ körülöttünk. Az mennyire gáz már, hogy nem az a napi feladata valakinek, hogy jobb legyen az ellenfelénél, meg elsősorban saját maganál, hanem hogy rosszabb és silányabb. Hogy ne felül-, hanem alulmúlja magát napi szinten. Hogy nem azon dolgozik Rogántól Habonyig mindenki az állampártban, hogy színvonalas és megkérdőjelezhetetlen kampányt hozzanak össze, hanem pont fordítva. Egy aljas, szemét, karaktergyilkos, uszító szarságot. Megint a négy évvel ezelőtti Soros és Gyurcsány, Brüsszel és a migránsok. Ha ezzel jövőre választást fognak nyerni, akkor ez az ország menthetetlen, az holtbiztos. Akkor azt mondom én is - bár eddig sem esett nehezemre együttérezni Ady tehetetlen dühével -, hogy ide Mohács kell. Akkor ne könyörüljön rajtunk senki. Jöjjön, aminek jönnie kell. Ez a magyar abszurd, ez a magából kifordult csodaország, a szó legrosszabb értelmében véve. A rapid elbutulás, a lustaság, az önállóságra való képtelenség. A jó zsigeri elutasítása, ezzel szemben a rosszra való kifejezett igény. Mint aki nem azért megy el a moziba megnézni egy horrorfilmet, hogy kikapcsolódjon, hanem hogy rettegjen egy jót. Ez a magyar valóság: a félelem és a bizonytalanság napi szintű átélése, és minden este annak konstatálása, hogy ezt napot is túléltük. Mert rettegni jó és izgalmas. Már lassan nem is tudják sokan, milyen az, ha nyugalom és béke van, mert 12 éve nem megy más csak a riogatás és a pánikkeltés. Aztán némi álnyugtatgatás ordító melldöngetéssel fűszerezve. Ennek ez lett az eredménye: egy kiskorúsított és hülyének nézett populáció, amelynek Kósa Lajosok osztják az észt, amelyet Bayerek és Jeszyenszkyzsoltok anyáznak, és amelynek Gulyások hazudnak rezzenéstelen arccal bele a pofájába. Ez az a csodaország, ahol Varga Juditok vállalhatatlan parancsokat hajtanak végre jó zsíros fizetésért, és állítják be nemzeti szuverenitási kérdésnek a vállalhatatlan törvényeket. Ahol emojik szintjén kommunikál az állampárt az adófizetők pénzén a sajátjaival, mert ez lett a szint. Ahol a kevés a sok, és a sok a legtöbb, de az is csak pár ember kezében összpontosul. Ahol semminek nincs következménye, mert úgy tekeredett rá az orbáni maffia az ország testére, és fojtotta meg a jogot meg az államot, mint egy anakonda. És ha az ország véletlenül levegőt szeretne venni, akkor még erősebben szorítja, hogy a végén belefulladjon a saját mocskába. Ahol tudjuk, hogy nagy lesz a küzdelem és sok áldozattal fog járni, de mégiscsak Dávid és Góliát szintjén kell majd megvívni ezt a csatát, amit választásnak hívnak. Ahol a nehéztüzérség ellen kőbaltákkal és nyilakkal kell majd küzdeni, ahol a vastag páncél védi majd az arcukat, a mienket meg semmi. Nincs morál, nincs erkölcs, csak az érdekek és a túlélés a cél a napos oldalon, az eszközök meg rendelkezésre állnak minden szinten, mert a háborúhoz pénz kell, méghozzá sok, ezt már Montecuccoli is megmondta: A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz. És az van nekik a végtelenségig, mert 12 év alatt még a Napot is ellopták. Belegondolni sem akarok, mennyire szar lehet állandóan önigazolni, és magunkat győzködni arról, hogy nem mi őrültünk meg, hanem a világ körülöttünk. Ezt csinálják, és mi fent ülünk ezen a szájbetekert ringlispílen, amit sokan kívülről néznek, és senki nem tudja megállítani, mert egy tébolyult magára zárta az irányítószoba ajtaját, és folyamatosan nagyobb sebességre kapcsolja a szerkezetet. Már azt sem tudjuk, milyen lehet biztos lábakon állni, olyan régóta forog velünk a világ. Azt hiszik sokan, ez a normális, pedig nem. De aki tudja a szíve legmélyén, hogy itt valami kurvára nincs rendben, az sem tesz semmit. Mert megalkuszik, mert beletörődik, mert legyint az egészre, és azt kérdezi: de miért pont én tegyek valamit? Ez a vállalhatatlan gazember közben meg lehúzta a saját libaszaros gumicsizmája szintjére az országot, és ott törli belénk a lábát, ahol tudja. Nem csak azokba, akik látják, hogy mi folyik, hanem a saját lenézett, lebutított szavazóiba is. Ez a legnagyobb árulás: amikor azokat nézed hülyének, és baszod át lépten-nyomon, akiknek a bizalmából ott ülhetsz, ahol ülsz, és azt hiheted, hogy bármit megtehetsz. És meg is teszel velük bármit és mindent. Ő az, aki erre a feladatra jelentkezett: a paradoxonok királya, a felcsúti küldetéstudat. Az összes negatív jellemvonás, ami egy silány emberben fellelhető, az benne kivétel nélkül megtalálható. Egy velejéig szemét ember, aki napi szinten közvetíti magát a Facebookon, nyomul az egyszerű kispolgár szerepében, és igyekszik összemosni magát a tisztességes kispolgárral. Miniszterelnökként azt hiszi, hogy ez a menő, ez jön be a kispolgárnak is: zsebre dugott kézzel vonulászik, szotyit köpköd, kanállal eszi a pörköltöt, sőt még le is zabálja magát. A lánya egy másik országban eldobálja az autópálya mellett a gyereke szaros pelenkáját, a legjobb haverja pedig a nevére vette a fél országot. Beszélget a disznókkal és mezítlábasan issza a feketét. Ez a követendő példa. Így kell viselkedni. Ez az igazi keresztény és magyaros példamutatás. Az. A bűzös mocsár legalja, egy elszabadult egó szomorú diadala a normalitás felett, az ép ész megállítása, ami a sírva röhögés kényszeredett és kínos szégyenérzetét idézi a szemlélőben. Mert például Bohus szerethető figura volt Az örökség, avagy gutentág faszikáim című cseh filmben, de ez nem az a mozi. Nem kell Bohust utánozni, az a szerep már foglalt, ráadásul benne legalább megvolt a jószándék, ellentétben a magyar miniszterek elnökével. Borzasztó látni, miként épül le valaki a szemünk láttára. Az meg hasonlóan borzasztó, amikor nem egy ember, hanem egy fél ország teszi ugyanezt. Mit mondhatnék? Mohács ide vagy oda, azért még mindig bízom benne, hogy úgyis vége lesz ennek a rémálomnak."
Kanmacska
2021. július 13. 17:23
Az nem zavarja a neomarxistákat, hogy megint élhetetlen, erőszakon alapuló világot igyekeznek teremteni. Náluk ez a hagyományőrzés! :D
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!