Az »eredeti« CPAC (Conservative Political Action Conference) az amerikai jobboldal legnagyobb seregszemléje, nem pusztán egy fórum, egy rendezvény, hanem a tengerentúli konzervatív tábor erejének felmutatása. Az előbbiekben arról beszéltünk, hogy a kontinensünkön milyen a politikai klíma, de látnunk kell, hogy a baloldal, a szocialisták, a progresszió, a globalisták mindenhol ugyanazokat a klasszikus társadalmi alappilléreket igyekeznek aláásni – itt, Európában és Észak-Amerikában is. Az »emberi jogok« stemplijével felülbélyegzik a józan észt, tudománytalannak és kirekesztőnek állítják be a zsidó-keresztyén hagyományokat, a fejlődés szükségszerűségére hivatkozva meg akarják haladni az egyébként is »bűnös múltú« nemzeti kereteket, a szexuális forradalom legújabb hullámát meglovagolva pedig végleg meg akarják szüntetni az elnyomó struktúrát képviselő családot. Ha egy ilyen »erős« rendezvényen, mint a tavaszra tervezett budapesti CPAC, rá tudunk döbbenni arra, hogy bár egy óceán választ el minket, a kommunisták itt is és ott is ugyanazokkal a módszerekkel akarják magukat végighazudni az igazsághoz, a normalitás jegyében adott közös konzervatív válasz politikai hatása, akciórádiusza annál nagyobb lehet. A következő időszak európai választásai kapcsán pedig szerintem kifejezett morális pluszt adhat a hazai, de talán más országok jobboldali táborának, ha tudatosul, hogy mi már nem egyedül állunk ott a viharban, a tengerentúlon nemcsak diplomáciai, de politikai szövetségeseink is vannak. Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.”
Fotó: Andy JACOBSOHN / AFP