Tovább bonyolódik a „rejtélyes” szír repülőgép ügye
Kínos és önmagának ellentmondó magyarázkodásba kezdett a legújabban már csak „Magyar Péter Hangjaként” emlegetett Magyar Hang nevű propagandalap.
Csaknem három év és egy oxfordi szótár kellett az Európai Bíróságnak, hogy meghozza borítékolható ítéletét egy parlamenti szavazás értelmezéséről.
Rövidke bejegyzésben ünnepelte Dobrev Klára azt a borítékolható fejleményt, miszerint az Európai Bíróság érvényesnek tartja a Sargentini-jelentésről szóló európai parlamenti szavazást. Vagyis ezzel a testület eljárásjogi szempontból törvényesnek mondta ki az úgynevezett hetes cikkely szerinti eljárás elindítását Magyarországgal szemben. Hogy az ítélet mennyire groteszk, arra még visszatérünk, előbb nézzük a DK miniszterelnök-jelölt-jelöltjének okfejtését!
„Orbán Viktor rendszeresen házhoz jön a pofonért az Európai Bíróságra” – fogalmaz az EP-képviselő. Aprócska részlet, mégis árulkodó: Dobrev szerint a magyar miniszterelnök „jön” a luxembourgi ítészekhez, nem pedig „megy”. Értjük: az ellenzéki politikus „ott” van, Orbán „itt”. Vagyis ebből az is kiolvasható, hogy míg a kormányfő Magyarországot, addig (egyik) kihívója az uniós intézményrendszert képviseli.
De haladjunk tovább a dobrevi gondolatmeneten! „Ilyen az, amikor van független igazságszolgáltatás, és a tetteknek vannak következményeik. Jobb, ha hozzászokik, mert ha rajtam múlik, 2022-től ez jön itthon is” – olvasható az örömködő bejegyzésben. Még mindig nem az ítélet tartalmi részét firtatva, e sorok között az ellenzék választási győzelmét prognosztizáló kincstári optimizmus mellett
Mire gondolok?
Dobrev Klára ezek szerint hatalomra kerülve kvázi megmondaná a bíróságoknak, hogyan döntsenek. Olyan ítéleteket várna el, amelyek az ő politikai elvrendszerének megfelelnek. Azaz olyanokat, amelyek úgymond rosszak a Fidesznek, illetve Orbán Viktornak. Ez amúgy egész jól rezonál férje korábbi felvetésével a fideszesek földönfutóvá tételéről vagy a Fleck Zoltán és társai által a köztudatba bedobott ötlettel a jogállamiság ideiglenes felfüggesztéséről.
Ezzel együtt az ismerős DK-s érvelés abból a szempontból is aggályos, hogy a magyar kormány mindenben együttműködik az uniós intézményekkel, aláveti magát a megszülető döntéseknek, végrehajtja az ítéleteket, vagyis integráns része az európai közösségnek. Azt azonban talán Dobrev Klára sem tagadhatja meg a kabinettől, hogy vitatkozzon, érveljen, s ha kell, küzdjön az igazáért a megfelelő fórumokon. Ez nem az unióból való kilépés felé visz bennünket, ellenkezőleg, csakis a nemzeti érdekképviselet megtartása mellett képzelhető el a tagságunk sikere.
Természetesen tudjuk, hiszen láttuk már korábban, hogy a balliberális oldal szolgalelkű alapállásból tekint Brüsszelre, sőt, nekik, legalábbis Dobrevnek bizonyosan, Nyugaton van a „központ”, nem Budapesten – ahogy az a posztjából is kiviláglik.
Mindennél fontosabb azonban maga az ítélet, ami már tulajdonképpen Michal Bobek főtanácsnoknak a 2018. szeptember 12-én lefolytatott EP-szavazásról írt tavaly decemberi jelentésében megjelent. Nézzük a részleteket! A Sargentini-jelentés elfogadásához kétharmados többség kellett, ami csak úgy lett meg, hogy annak idején nem vették figyelembe a 48 tartózkodó voksot. Ha másként tesz az EP, nem indulhat eljárás Magyarország ellen. Vagyis kicsit sem mindegy ez az első ránézésre részletkérdésnek tekinthető körülmény.
A magyar kormány szerint ezzel a Parlament megsértette az Európai Unió működéséről szóló szerződést. Az uniós bíróság ezzel szemben most arra jutott, hogy nem. Bobek érvelésében azt hozta fel, hogy az Oxford English Dictionary definíciója szerint a tartózkodás annak formális megtagadása, hogy valaki valamely javaslat vagy előterjesztés mellett vagy ellen szavazzon. Ebből pedig szerinte az következik, hogy a tartózkodó személy nem is akarja, hogy figyelembe vegyék a szavazatát. Legalábbis így szól az egyébként immár az EU-n kívüli ország szótárának definíciója.
Az önmagában tragikomikus, hogy az Európai Parlamentnek nincs egyértelmű szabályzata az ilyen esetekre, s az illetékes bíróságnak is mintegy két év kell arra, hogy döntést hozzon. Hiszen se nyomozni nem kell, se a tényeket feltárni, pusztán véleményt mondani egy köztudomású tényről. Persze nagyon nem mindegy, mi ez a vélemény, de akkor is: Columbo vagy Sherlock Holmes nem kell a rejtély megfejtéséhez.
Ugyanakkor az elemi logika szerint a tartózkodás igenis véleménynyilvánítás, így van ez a magyar Országgyűlésben és alighanem a világ legtöbb demokratikus törvényhozói intézményében is. Ugyanis arra is van eszköze minden képviselőnek, hogy – Bobeket idézve – formálisan megtagadja a szavazást. Ezt pedig úgy hívják: távolmaradás. Így tett azon a szeptemberi napon ötvenhét európai parlamenti képviselő is. Ők nem szavaztak – szemben azokkal, akik megnyomták a „tartózkodom” gombot. Azaz részt vettek a procedúrában, véleményt nyilvánítottak, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy egyik álláspontot sem fogadják el.
Amúgy persze mit várunk az EP-től, amelyik éppen az Európai Bizottságot készül beperelni? Maga a Sargentini-jelentés is ezer sebből vérzik, temérdek ténybeli tévedés van benne, ráadásul olyan kifogásokat is tartalmazott, amelyek kapcsán már egyéb uniós eljárások voltak, illetve vannak folyamatban. Ezek egyike éppen a civilszervezetek átláthatóságát célzó törvény miatt indult, s ennek nyomán a kormány kénytelen volt új jogszabályt alkotni. Betartva a bírósági ítéletet, akkor is, ha nem értett vele egyet. Ahogy a Sargentini-jelentés esetében is történt.
Ezzel szemben áll a hazai baloldal
amely a dobrevi hurráposztból is egyértelműen látszik. Ahogy az is, hogy a jogállamiság számukra az, amit ők a politikai érdekeiknek megfelelőnek tartanak. Hiába esküdtek fel többször is képviselőik az Alaptörvényre, az ellenzéki pártok (és holdudvaruk) most azon lamentálnak, hogy választási győzelmük esetén, az állítólagos orbáni önkényre hivatkozva semmisnek mondják ki a dokumentumot. Ez maga a nonszensz.
Ugyanakkor ha így lesz, a mostani luxembourgi döntéshez hasonlóan borítékolható: a hazai ellenzékkel olykor látványosan egy követ fújó, ideológiailag elfogult uniós illetékesek nem fognak kifogást emelni. Az Orbán Viktor „privilégiuma”.
nyitókép: Judith Sargentini, a zöld párti frakció holland képviselője felszólal az Európai Parlament vitáján 2018. szeptember 11-én. Balra Orbán Viktor miniszterelnök, mögötte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter (MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs)