Budapest lábai előtt hever az egész filmes szakma: egyre többen rajonganak a magyar fővárosért
Rengeteg érdekességre derült fény az Otthon Budapesten – Beszélgetések Alexandrával rendezvénysorozat első alkalmán.
Ülök a dugóban, tegnap is, ma is.
„Ülök a dugóban, tegnap is, ma is. Tudom, hogy szívatnak, tudom, a cél az, hogy megneveljenek, ne legyek már ilyen prosztó, tegyem le a kocsit, mert ez a 21. század, ahol rollerrel közlekednek a felnőttek is.
A városházán dolgozó zöldre festett kommunisták elképzelése szerint a közlekedő átlagpolgár típusát tekintve ráérő fiatal, esetleg fiatalosch – mindenképpen kreatív szakmában nyomul, későn kel, későn fekszik, magánélet kizárólag a Tinderen. Max. 3 kilométeres körben fejt ki mozgást, food trucknál ebédel, a meló végeztével eltolja a bringát egy romkocsmába, szociális életet él, éjjel érkezik, mint Pataky Attila.
A városházán dolgozó zöldre festett kommunisták olyan metropoliszt képzelnek el, ahol mindenki ráér, sétálgat, sportol, illetve a fennmaradó időben teraszokon kortyolgat. (...»lehetővé teszi számomra, hogy ma ezt, holnap azt tegyem, reggel vadásszam, délután halásszam, este állattenyésztéssel foglalkozzam, ebéd után kritizáljak, ahogy éppen kedvem tartja«, hogy behozzuk a »klasszikusokat« is - a szerk.)
Ez lesz majd a megvalósult kommunizmus, a gazdagok fogják fizetni. De addig is a városlakó hétvégén kiviszi az ikeás piknikkosarat meg a görkorit a rakpartra, mert nem tud a flaszter nélkül létezni, wellnessezni is ott a legjobb. Persze nem árt cseppet feldobni a nyáron hetven fokos aszfaltot, ezért kell oda ládában pálmafa is.
Tiszta nyugat, a bőrödön érzed, mekkora áttörés ez. Kísérleti jelleggel, magyarázza valamelyik zöldre festett városházi kommunista, nem visz el többet, mint 10 millió, egy rendes tanácsadó többet keres ennél náluk egy szezonban a hivatalban.”