A városházán dolgozó zöldre festett kommunisták olyan metropoliszt képzelnek el, ahol mindenki ráér, sétálgat, sportol, illetve a fennmaradó időben teraszokon kortyolgat. (...»lehetővé teszi számomra, hogy ma ezt, holnap azt tegyem, reggel vadásszam, délután halásszam, este állattenyésztéssel foglalkozzam, ebéd után kritizáljak, ahogy éppen kedvem tartja«, hogy behozzuk a »klasszikusokat« is - a szerk.)
Ez lesz majd a megvalósult kommunizmus, a gazdagok fogják fizetni. De addig is a városlakó hétvégén kiviszi az ikeás piknikkosarat meg a görkorit a rakpartra, mert nem tud a flaszter nélkül létezni, wellnessezni is ott a legjobb. Persze nem árt cseppet feldobni a nyáron hetven fokos aszfaltot, ezért kell oda ládában pálmafa is.
Tiszta nyugat, a bőrödön érzed, mekkora áttörés ez. Kísérleti jelleggel, magyarázza valamelyik zöldre festett városházi kommunista, nem visz el többet, mint 10 millió, egy rendes tanácsadó többet keres ennél náluk egy szezonban a hivatalban.”