Orbán Viktor próbálja egyesíteni Pannóniát és Hunniát

„Nyersebb lett a világ, mióta itt a vírus.

Én mindenekelőtt hálás vagyok, hogy családostul viszonylag könnyen estünk át a fertőzésen. De a Covid valóban átírja a szabályokat. Az évtizedeken át a nyugatot vezérlő elvszerűség a szemünk láttára törik darabokra az érdekvezérelt külpolitikán. Amikor egy német külügyes Szputnyikért kilincsel Moszkvában, kevésbé fontos számára a megmérgezett, majd börtönbe zárt ellenzéki vezető, Navalnij sorsa. Amikor pedig Pekingben is beáll a vakcinasorba, a minapi uniós büntetőintézkedések dacára nem az ujgur népcsoport fölötti aggódással nyitja a tárgyalást.

Értékek vagy érdekek mentén szerveződik stabilabb, kiszámíthatóbb, háborúmentesebb világ?

Az érdek mentén szerveződő világ ridegebb, viszont az érdekek jobbára tartósabbak, kiszámíthatóbbak, mint az értékek. Mondom ezt nem kevés fájdalommal a hangomban.

Ma az USA, Kína, az EU és Oroszország uralja a világpolitikát, feljövőben India és Brazília. A következő évtizedekben ki erősödik, ki gyöngül, kik közelednek egymáshoz, kik távolodnak egymástól?

Indiát és Brazíliát sokan lakják, de ez kevés az elitbe kerüléshez. Oroszország a globális felmelegedés nyertese azzal, hogy Szibéria évezredek óta fagyott területének egyre nagyobb hányada válik lakhatóvá, s ami ennél is fontosabb: kitermelhetővé. Ettől persze még aligha tudja leküzdeni évszázados strukturális lemaradását. Érdemes persze odafigyelni az elmúlt hetek fejleményeire: az oroszok egyre szorosabb együttműködése Kínával stratégiai fontosságú, Kína felemelkedése pedig megállíthatatlannak tűnik. Az Egyesült Államok a politikai cirkuszok ellenére tartja magát; technológiai innovációban, kutatásban hatalmas előnyre tett szert. A jövőre való felkészülés ez utóbbi két országban sikerült a legjobban.

Európán belül merre tart a periférián lévő Magyarország? Le vagy fel?

A kincstári optimizmus azt mondatja velem, hogy fel.

És a realitásérzéke mit mondat?

A jelenlegi magyar külpolitika fő célja egyensúlyt tartani kelet és nyugat között. Kényes manőver, számos veszéllyel, de az ország geopolitikai helyzetéből adódóan korántsem illogikus. Az biztos, hogy sem itt, sem ott az olcsó népszerűséget keressük.

Van veszélye az unióellenes retorikának?

Az EU-val szembeni agitáció súlyos civilizációs veszélyt hordoz magában. Orbán Viktor próbálja egyesíteni Pannóniát és Hunniát: a pannon világ elvárásainak megfelelően támogatja a modernizációt, élharcosa olyan fontos uniós ügyeknek, mint például a digitalizáció, de közben Hunnia szittyái kedvéért szidja a hanyatló nyugatot, népszerűsíti a keleti rokonsággal kapcsolatos mítoszokat.

Vagyis a szélsőjobb Fideszen belül tartásáért vállalja a civilizációs kockázatot?

Ez a legésszerűbb magyarázat arra, ami történik, de ahogy én látom, ő maga valóban több hangszeren játszik egyszerre. Egykoron a CSU-t vezető Franz Josef Strauss mondta, hogy „Rechts von mir ist nur noch die Wand”, vagyis „tőlem jobbra csak a fal van”. Kétségtelen, hogy ez sokáig sikeres politika volt. Magyarországon is sikeres lehet, de jól kell manőverezni ahhoz, hogy a hunok felé tett sok gesztus Pannónia népének se szegje kedvét.

Tanítani is lehetne Hunnia népét.

Mitagadás, lehetne. Ez meg is történt annyiban, hogy a legradikálisabb vonulatot felmorzsolták. Eddig tartott a politikai akaratképzés, amúgy pedig mindenkinek egyszerűbb azt mondani, amit hallani akar. Egyébként Pannónia népe is tanulhat olykor, sőt, tanul is: az orosz és kínai vakcinával kapcsolatos előítéletek sorsa jól mutatja ezt”.