„Csodálatos, páratlan, korszakalkotó líra és epika! Szép és szigorú, mint Legmagasságosságod!”
„- Te, izé... Dörmögő fiam!
- Demeter, Mesterem, csókolom a kezsit-lábát!
- Mi van a mezítlábommal?!
- Jaj, semmi, Parancsolóm! Az Egri csillagokból bátorkodtam idézni.
- Na, ezért tartalak téged, Promontor fiam, mert ilyen okos vagy. Olvasott. Neked a keresztrejtvény is csak úgy csuklóból megy, mi?
- Demeter, uram-királyom! Önnek szokott méltóztatni keresztrejtvényt fejteni?
- Fejt a rosseb, Permetlé barátom! Csak beírom keresztbe a megfejtést. Na, de nem is erről akartam veled csevegni. Írtam egy verset a költészet napjára. Meghallgatod?
- Füleim szomjasan epekednek akusztikus balzsama után, Jótevőm!
- Khmmm... ehmmm... "Anyám tyúkja, helló röfik/ Ej, mi a kő, kezicsókolom, Kósa néni!"... Na?
- Lehetek őszinte, Alkotóm?”