Angyalbögyölő

„Angyalbögyölő - mondá Gyurcsány Ferenc, üzenve ezzel Orbán Viktornak, mégpedig kormányfő szerda esti rendkívüli televíziós interjújára reagálva. A Demokratikus Koalíció elnöke kétségkívül új hangot ütött meg, még ha gunyorosat is. Gyurcsányból ugyanis az váltotta ki ironikus énjét, hogy a miniszterelnök úgy nyilatkozott: zavarják a rossz hírek. Erre írta Gyurcsány azt, hogy »egyem a szívét a főméltóságú úrnak.« Aztán a volt miniszterelnök keményebb irányt vett: »Kit érdekel a kormányfő lelke? – írta. Azok élete érdekel bennünket, akik még élhetnének, ha tisztességes kormánya lenne ennek az országnak.« Kétségkívül finomított pártja korábbi közleményén Gyurcsány. A DK arra a hírre, hogy az egy nap alatt elhunytak száma átlépte a 300-at, mindközönségesen úgy reagált ugyanis: tömeggyilkos a kormányzat.

Ezzel pedig olyan szintre vitte a közbeszédet, amely nagyjából megfelelt Lázár János közlésének, mely szerint a keleti vakcina 600 ezer ember életét mentette meg, a nyugati hiánya pedig 20 ezer magyart halálát okozta. Nem lenne bajom nekem egyik mondattal sem, túl azon, hogy feleslegesnek és hazugnak is tartom őket. De ez legyen az én bajom; nyilván van elegendő fideszes és elegendő ellenzéki hívő, akik örülnek, ha pártjuk és pártvezetőik beleszállnak az ellenfélbe.

Gondom csak amiatt van, hogy egyre lejjebb szállítjuk a közbeszéd szintjét: ma már muszáj minél sértőbbet mondani ahhoz, hogy valaki bekerüljön a médiába. Fölösleges akár a lázári ostobaságot megfejteni – hisz aki gondolkodik, azonnal látja a kijelentés értelmetlenségét -, és felesleges a tömeggyilkos kifejezést hosszan értelmezni. Hiszen ezeknek a mondatoknak nem is az a céljuk, hogy a befogadó gondolkodjon rajtuk. Nem, épp az ellenkezőjét akarják elérni: gondolkodás nélkül hatoljanak be az agyba, és váltsanak ki érzelmeket, indulatot. Úgy is fogalmazhatnék: egyre inkább bayerizálódik az egész magyar politikai közbeszéd - a durva, otromba kifejezések uralkodnak el mind a sajtóban, mind pedig a politikai életben.”