Végre újra aggódik Magyarországért az Egyesült Államok elnöke.
Lejegyezte: egy bizakodó demokrata
Megérkezett hát, amit oly sokan vártak. Az első fecske. Kicsit kopottas, szedett-vedett, talán nem is fecske igazából, meg a tavaszt se hozza el rögtön, de azért meg kell becsülni. Mert rég repült erre ilyen, így kicsit mintha a nap is jobban sütne már, figyeljük a kismadár mozgását, egy kósza könnycsepp, egymásra nézés, mosoly: van remény. Az öröknek hitt tél talán egyszer tényleg véget ér, újra virágba borul a természet,
Alig emlékszünk már, milyen jó is az.
Az első fecske egy írás a The Washington Postban. Arról szól, hogy a nemrég beiktatott amerikai elnök, a szabad világ, egyúttal a legnagyobb atomhatalom vezetője aggódik. Ráncolja a homlokát, vakarja a fejét, tán a keze is ökölbe szorul. Nem tudhatjuk, de az biztos, hogy ezen jár az esze. A mi ügyünkön. Rajtunk.
Tehát végre: az Egyesült Államok első ember ismét felénk fordítja fejlett tekintetét, hiszen szóltak neki, hogy született elmaradott országunkban egy bírósági ítélet, a független hatalmi ág egyik becses tagja hozta – ám a jelző ezúttal nem számít, csak akkor, ha mondjuk az igazságszolgáltatás hatalom által bedarálásától kell óvni valami külföldi országban szegény talárosokat. Ha épp nem, akkor már be is vannak darálva, ők a hunyók, a végrehajtók.
Így például most is, amikor a 2010 óta évente elhallgattatott Klubrádiót sodorja veszélybe a tiszteletlen bíróság, s rajta keresztül maga a diktatúra. A bírói kalapácsot tartó kezet nem más, mint maga az önkény irányítja.
Nincs mese, a fecske már erre repked, Joe bácsi pedig alighanem helyre teszi majd a gonosz bírókat, kiokosítja őket arról, mi is a magyar jog meg a törvény, hogyan is kell azt értelmezni. És ha már felhívtuk az LMBTQI-jogokra is oly érzékeny figyelmét, reméljük, egy határozott mozdulattal előbb-utóbb el is rakja majd a rezsimet a helyéről,
Brüsszelben csalódtunk, bár próbálkoztak onnan is besegíteni, tíz év alatt nem mentünk vele semmire, jöhet ismét Washington! Ott már sikerült elhallgattatni a gonosz fasisztákat, nincs végzet, csak ha bevégzed! Please, uncle Joe!
De jaj, ne legyünk rögtön ennyire mohók, kerüljön sor egyelőre egy bírósági ítélet külső hatalom általi felülírására, már akkor beljebb vagyunk, a túlmozgásos kisgazda Kovács Béla eltávolítása után is jól esett még pár esztendő annak idején a felkészülésre.
Önmagában az felettébb megnyugtató, hogy ha születik egy demokratikusság-, jogállamiság- és sajtószabadság-ügyileg elfogadhatatlan verdikt, akkor egyetlen nap is elég, hogy a világ másik felén erre megfogalmazódjon a megfelelő reakció. Egy haladó, független újságban egy elfogulatlan cikk, az Egyesült Államok elnökének közreműködésével. Hát nem csodálatos, ahogy a szabadság gondolata átjárja e történet alakulását?
az elveit oly nemes önfeladással elhagyó, immár egyesült demokratákkal, a szerkesztőségekbe rohangáló Momentum-vezérrel vagy a demokráciáért még a hazugságot is vállaló DK-elnökkel közösen. Addig is, figyeljük a fecskét, hírt hozott, nem is akármilyet!
Miért kell egy nemzeten belül (legalább) két oldalnak lennie? Nem lehet, hogy Putyin 87 %-a sokkal egészségesebb? Ungváry Zsolt írása.
Ezt tudjuk eddig a merénylőről és a lehetséges politikai motivációiról.
A nagykövet szerint az, hogy Orbán Viktor ellenfélként állította be Amerikát, elfogadhatatlan.
Hány mandátummal lenne elégedett? Melyik frakcióba várja a Fideszt? Ki lenne az ideális EB-elnök? A kormánypárt EP-listavezetőjével beszélgettünk.
Budapesten és Pécsen is bűzlik valami a zebrák körül.
Nem akármilyen megállapodáscsomagot hirdetett ki a kínai és az orosz elnök Pekingben – mutatjuk a részleteket!
„A bővítés most újra beindult, de ha ebből Törökországot kihagyják, az stratégiai hiba lesz” – mondja Mehmet Kemal Bozay. A török külügyminiszter-helyettessel az NKE-n tartott előadása után beszélgettünk a török stratégiai gondolkodásról, a világrendváltásról, Törökország EU-aspirációiról, valamint arról, miért kiemelt kapcsolat számukra a magyar. Interjúnk.
